Örök érvényű igazság

E szerint kell kezelni minden lovacskát.

Lovak a legelőn...

...az igazi szabadság

Munka előtt

... Teljes harci díszben :)

Marilyn, a pacim

Szerelem volt, van és lesz is, amig él.

Pedró

... akit nem lehet nem imádni

2016. október 31.

Fotózkodtunk, Misi is lóra pattant

Nagyon szép nap volt ma is, és a négy napos ünnepnek hála van időm lovazni :)
Csináltam Marilynről képeket, mutatok is párat.
Valamint, - dobpergést kérek  - Misi is lóra pattant, felült Elődre. :)
Tetszett neki, azt mondta, lehet elkezd lovagolni tanulni. Úgy legyen ;)

Marilyn és én




Misi Előddel






2016. október 30.

Első futószárazásom

Ma olyan szép nap volt, így lementünk megmozgatni a pacimat. (jaj olyan jó ezt kimondani) PA-CI-MAT, az enyémet :)
Még elég kezdő vagyok, ami a futószáras munkát illeti, de csak megtanulom lassan. :)

Marilyn fejlődik egyébként, már ha répával megyek be hozzá, ha nehezen is, de meg tudom fogni, hogy kivezessem, bár nem nagyon akar jönni, noszogatni kell, meg néha húzni.. de nyilván utóbbi esélytelen egy majd' 500 kg-os állat esetében. :-P, így marad a noszogatás.
Szandra mondta, hogy a vezetőszárral óvatosan legyintsem meg és akkor elindul, vagy vegyem kiskörre... utóbbi nem szokott működni, a kötéllel való noszogatás inkább.

Íme a videó az első önálló futószárazásomról:
(Kicsit béna, kicsit kezdő, de az enyém)



2016. október 10.

Marilyn

Eltelt egy hét a legutóbbi bejegyzésem óta. 
Sok minden nem történt, de volt egy nagyon fontos esemény!
Voltam lovagolni, most Mimózán. Kicsit lusta a lelkem, de imádni való lovacska és ügetni jól lehet rajta, lassabb mozgású, nagyot lép, na meg én is kezdek ráérezni a ritmusra, már fél kézzel kell csak kapaszkodjak. Folyamatosan nézem, hogyan kell nyergelni, kantározni. Tanulgatom a szakszavakat is, az amolyan lovas nyelvet. (Kedvencem a "felrántószíj", fogalmam nincs miért, de jó szó)

Na de, ami miatt billentyűzetet ragadtam: enyém lesz Marilyn! :)
Szandrával megállapodtunk egy kis kocsikázás és ebéd közben, hogy részletekben megvásároljuk a lovacskát. Az útlevelet akkor kapom meg, ha minden ki van fizetve.
Amig nem építünk neki saját karámot idehaza, addig bértartásban ott marad a Toldi Lovasudvarban. Jó helye lesz ott és bármikor mehetek hozzá.

Voltam már nála párszor, de még nagyon barátságtalan. Ha közelítek felé, elszalad. Jól beleválasztottam, annyi szent, de ez olyan mint mikor jogsit szereztem, egy naaaaagy mercivel tanultam, pedig a szemem miatt nekem az volt a nehezebb falat. De megérte, a mai napig balesetmentesen vezetek. Paciba is remélem működik majd ez a tendencia, ha ezt a lovacskát "megszelidítem", akkor kellő tapasztalatom lesz másik lovakhoz is talán. 

Megkértem Szandrát, hogy majd mutassa meg, hogyan kell futószárazni, elkezdem mozgatni majd a kisasszonyt, hadd szokja. :)

VAN EGY PACIM :) Fantasztikus! :)


2016. október 3.

Elkapott a gépszíj

A múltkori lovaglás óta sokat beszélgetek Szandrával. Az eső sokat esik, így sajnos nem tudok egyelőre lovagolni, mindössze egyszer tudtam még lovazni Pedrón, azóta semmi.
 Közbe járok le ismerkedni a pacikkal, már tudom a nevüket is nagyjából.

Marilyn nagyon izgatja a fantáziámat, kihívás az a paci, és nem utolsó sorban gyönyörű - még mindig - :)
Találkoztam ma reggel Kingával, amikor vittem almát a lovaknak és kölcsönösen egyet értettünk abban, hogy Marilynnek van a legkülönlegesebb színe az összes paci közül.

Délután, iskola után lementünk Bogival megnézi a lovakat, ismét. Marilyn kinn volt, tisztogatásra várt. Odamentem hozzá, de hozta a formáját, ő nem az a babusgatni való fajta. Kicsit sajnáltam is, mert szivesen foglalkoztam volna vele. De a füleit lecsapta és elrántotta a fejét, a tipikus "hagyjál már békén" nézésével. Tudjátok, azzal, amikor a szemfehérjéje is kinn van és olyan csúnyán néz a ló az emberre.

Kérdeztem is Szandrát, hogy miért viselkedik így, azt mondta nem tudja biztosan, de valószínű hogy a foglalkozás hiány és az hogy nem nagyon törődtek vele eddig, inkább a lovakkal jön ki, mint az emberekkel. Gondolkozik is rajta, hogy eladja, mert neki nincs rá ideje, hogy kezes lovat varázsoljon belőle. Mint kiderült, nem régen voltak kinn vele tereplovagláson, és egy pasi le is pottyant róla, mert elég ijedős lovacskáról beszélünk. Szóval, Szandrának nincs hasznára egyelőre, mert gyerek lovagoltatásra nem elég kedves, terepen meg ijedezik. Mondtam is neki sajnálkozva, hogy kár, mert nagyon szép. Viccből megkérdezte, hogy nem e veszem meg? Kikerekedett a szemem, hogy ez jó poén, életemben kétszer ültem lovon, még lövésem sincs az egészről, mit kezdenék egy lóval? De közben megdobbant a szívem, hogy talán, mi lenne ha......

Hazaérve gondolkodtam a dolgon, és hát nem is kerteltem sokat, felvetettem Misinek az ötletet. Persze már a telefonbeszélgetésünk után sejtette, hogy valami lovas dolgot akarok tőle, hiszen mióta lovagoltam, másról sem bírok beszélni szerinte.. (én nekem ez nem tűnt fel, de lehet igaza van).

Meg hányta-vetette az ötletet és mondta, hogy egybe tuti nem tudjuk megvenni most, minden pénz a cégre kell, de ha Szandra belemegy akkor részletre megkaphatnám a pacit karácsonyra, húsvétra, szülinapra előre amolyan összevontan.
Húúú ugráltam örömömben, LESZ EGY LOVAM! :D
Már ha Szandra belemegy a részletfizetésbe.. Holnap beszélek is vele mindenképp.. Remélem, sikerül :)

Addig is egy kép a szépségemről:



(A fotóért köszönet B.Nikinek és a Toldi Lovasudvarnak)