Az első komolyabb próbatétel

Gondolkodtam, leírjam e a ma reggel történteket, de a magam és mások okulására mindenképp fontosnak tartom, hogy lejegyezzem mi esett meg velünk.

Ma reggel 6:15-kor kimentem a lovakhoz, hogy feltöltsem az itatót és kiadagoljam nekik a reggeli-délelőtti szénát. 

A férjem már kint itta a kávéját és szívta a cigarettáját a teraszon, majd odasúgta hogy halkan menjek, mert Marilyn fekszik, nehogy megijedjen. Különösebben nem lepett meg a dolog, úgy voltam vele, hogy majd ha meghallja a széna villázás hangját úgyis felkel, ő az első minden reggel aki már a talicskáról elkezdi enni a szénát. 

Felpakoltam a szénakupacot, és vittem nekik befelé. Marilyn csak feküdt, meg se mozdult... letettem a talicskát és odamentem hozzá. Valami nem stimmelt. Furán, nyöszörögve-sóhajtozva vette a levegőt, olyan volt, mintha fájna valamije. Megsimogattam - hozta az undok füllecsapását - majd felállt.. Jól van, oké, undok mint mindig, semmi baja, de azért nem voltam erről teljesen meggyőződve. Kipakoltam a szénát, a kanca megint lefeküdt, nem jött enni.. Ami a legfurább volt, hogy a felső ajkát emelgette, mint a fedezőmén tavasszal, amikor a kancákat vittük be. Sosem láttam még tőle ilyen viselkedést, és továbbra is feküdt, sóhajtozott. Ekkor már komoly gyanúm támadt, hogy tuti fáj valamije. Felállítottam, megnéztem a lábait, egyiknek se volt baja, nem sántított, nem volt meleg egyik se. Pár lépés után elkezdett kaparni, és beállt úgy, mintha pisilni akarna, de nem jött semmi sem,  majd megint lefeküdt. És akkor beugrott egy cikk a hasfájásról.

Eldobtam mindent, hoztam a vezetőszárat, felállítottam a lovat és elkezdtünk a karámban sétálni. Az első pár lépés nehezen ment, nem akart jönni, megint lefeküdt, de nem hagytam annyiban, felállítottam megint és határozottan sétáltattam. 10 perc séta után sikerült bélsarat ürítenie, majd a következő 20 percben két hatalmas "gázrobbanás" történt, és megint kakálás. 

Még sétáltunk 10 percet, majd megálltunk, vártam mi lesz... Elkezdett füvet legelni.. Olvastam ugyan, hogy a hasfájós lovat ne etessük, de úgy voltam vele hogy nem én tömöm bele az abrakot, magától kívánta meg, eddig nem is érdekelte a kaja. Levettem a vezetőszárat és még figyeltem egy darabig. Nem akart lefeküdni, odasétált a szénakupachoz Pedró mellé és nekiállt enni. Nem sokkal később pisilt egyet majd megint kakált. Kicsit megnyugodtam, hogy talán nincs nagy baj, de amikor bementem a házba hogy a lányomat összeszedjem, mert indulni kellett a suliba már fél 8 fele, akkor zuhant rám a reggeli események stressze. :(

Nagyon megijedtem, és ha nem jut eszembe amiket olvastam, hanem elkönyvelem a lovat annak, hogy de cuki ahogy fekszik és bemegyek csinálni a reggeli dolgom, talán nagy baj is lehetett volna. 

Elvittem a lányomat az iskolába, majd rohantam haza. Szerencsére minden rendben van, eltelt 3 óra azóta és Marilyn úgy viselkedik ahogy eddig. Ma azt hiszem nem csinálok semmit, figyelem a lovat, hogy tényleg minden oké e vele. 

Leírom a jeleket, hogy mik voltak:

- oldalán feküdt a ló

- a levegőt nyöszörögve, sóhajtozva vette

- ahogy felállítottam, azonnal lefeküdt megint

- álló helyzetben kapart és olyan poziciót vett fel, mint amikor pisilni akar, de nem jött semmi

- fekve a felső ajkát emelgette, mint a csődörök szokták

Azon agyalok folyamatosan, hogy vajon én csináltam e rosszul valamit. Persze a legegyszerűbb magamat ostorozni, holott ez bármikor előfordulhat a leggondosabb tartás mellett is, de ugye az ember önmagában keresi a hibát először. 

Takarmányt nem váltottam, abrakot nem kapnak, nincsenek annyira igénybe véve, a zab inkább egy kis nasi heti 1-2 alkalommal. Répát, almát szoktak kapni napi 2-3 db-ot fejenként. (Olvastam, hogy napi 2-3 kg kéne nekik egyébként, mert lazítja a székletet,  ezen el fogok gondolkodni) 

Szóval mindent úgy csinálok, ahogy eddig kapták. Ami esetleg változott hogy kevesebbet mozognak, a nagy legelőn ménesben csak többet sétáltak, legeltek, más mint egy karámban enni és aludni. Úgyhogy esetleg ebben lehet bibi, hogy kevesebbet mozog. Úgyhogy most minden nap 20-30 percet, amikor nem lovagolok, ha más nem futószáron menjenek. 

Az ijedelem részemről a vemhesség miatt is fenn állt, féltem, nehogy a csikóval legyen valami. Az is lehet hogy épp rossz helyre feküdt a pici odabenn és ez okozta a problémát, elnyomott valamit, aztán a mozgásra arrébb ment. Embereknél is van ilyen, nem tudom lovaknál fenn áll e ez a lehetőség. 

Összegezve: Szerencsém volt, hogy ismerem a lovam szokásait, a viselkedését. Az, hogy sokat olvasok, talán most megelőzött egy komolyabb problámát, mert tudtam mit tegyek. 

Viszont önvizsgálatot is kell tartsak, és még komolyabban bele kell ássam magam a lótartásba, mert még egyszer nem akarok így megijedni, és nem szeretném hogy a lovacskáimnak is bármi baja legyen. 

Na és egy kis Murphy: persze hogy nálam történt ilyen, amíg bértartásban volt soha semmi baja nem volt, dafke nálam nyomja meg a pánik gombot a lovam... sima ügy... :(

Olvasd tovább

Hazajöttek a lovacskáim

Ez a bejegyzés egy hete várat magára, ugyanis már a múlt héten csütörtökön hazajöttek a pacijaim. Viszont, gondoltam várok egy keveset és csak utána írom meg ezt a posztot, mert le szerettem volna jegyezni a gondolataimat, hogy majd évek múlva okuljak belőle vagy épp emlékezzek erre az eseményre.

Pedrót és Marilynt a legelőről hoztuk fel Máté és Szanda közreműködésével. A karám már napokkal azelőtt elkészült és a takarmány is várta már a lovakat. Nagyon izgultam, vajon milyen lesz a  paciknak az átállás, mennyi idő lesz, mire megszokják az új helyet. 

Maga a séta ide fel hozzánk nem volt stresszes, Máté nagyon lazán tudja vezetni őket, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy két ekkora állat sétál mellette az utcán. Jó lenne, ha már én is ennyire könnyedén venném az utcai sétát a lovakkal. Mert ugye van még hova fejlődnöm.. Ha csak Pedróról lenne szó nem aggódnék na de az én ijedős lovacskám más tészta.

Szóval bevezettük a lovakat a karámjukba, vártunk 1-2 percet, a lovak csak álltak. Visszavittem a lovasudvarba a barátaimat, kaptam egy vödör zabot, hátha szükség lesz rá, azután siettem fel. Nem akartam egyedül hagyni a jószágokat.

Hazaérve csak álltam és néztem őket, alig hittem el, hogy itt vannak a kertben. :) Fura volt.. Már az én felelősségem, nekem kell őket nap mint nap ellátni, és bármi baj lesz azt nekem kell időben felismerni.. megmondom őszintén, kicsit be voltam tojva... 

Mivel nem akartam bolygatni a lovakat, hagytam hadd járják be a helyet, ismerkedjenek a körülményekkel. A kutyát órákig nem engedtem ki, nehogy megijessze őket. Elmentem a lányomért a a suliba, addig nem is voltam a pacik között, csak az ablakból lesegettem őket. 

Első órákban sokat nyerített Marilyn, Pedrót valahogy kevésbé viselte meg a dolog. Aránylag hamar  el is kezdte majszolni a szénát, ő el volt mint a befőtt. A kis kancám sokkal nyugtalanabb volt. 

Este felé, mikor mentem friss vizet adni, feltűnt, hogy egy csepp se hiányzik... nem ittak semmit a lovak.. Na, első pánik beindult... miért nem isznak?? 

Biztos a stressz, csak új a hely, kiszakítottam őket a ménesből, majd reggelre üres lesz az itató. 

A férjem itthon szokott kijárni cigarettázni, így minden alkalommal most én is mentem vele az udvarra, néztem a lovakat, minden oké e velük. Pedró eszegetett, Marilyn csak bámult a sarokban a legelő irányába. Bűntudatom volt, hogy most ez törés neki, de úgy voltam vele, hogy tudom itt jó helye lesz, hisz nálunk minden állat családtag, nem lesz ez a lovakkal sem másképp. 

Éjszaka nyugodtan aludtam, csend volt, gondoltam ha történik valami, az úgyis zajjal jár. Szerencsére nem történt semmi különleges. Reggel azonban első utam az itatóládákhoz vezetett, de kétségbe esve tapasztaltam, hogy talán ha pár korty hiányzik belőle. Na itt kezdtem igazán aggódni... A férjem mondta, hogy nem hülyék a lovak, isznak ha szomjasak, nyugodjak meg. 

A vizet kicseréltem frissre, de nem, nem nyugodtam meg... 1 napja lassan, hogy nem ittak, aggódom, meg különben is olvastam, hogy kell nekik a folyadék a takarmány mellé, és jajmiértnemisznakmár?

Szóval nem voltam boldog...

Estére aztán fogyott az itatóból, úgyhogy kezdtem megnyugodni.. de ez még mindig nem a számomra elvárt mennyiség, ami elfogyott... de talán, elindult valami. Pedró már nagyon jól érezte magát, egész nap eszegetett, és végre Marilyn is egyre többet rágcsálta a szénát. Úgy tűnt, kezd megnyugodni.

Szombaton elvittük a lányomat anyósomhoz, így a lovak egész napra egyedül voltak hagyva. Széna ad libitum (azaz korlátlan mennyiségben) rendelkezésükre állt, vizet reggel adtam, a villanypásztor működik, nem lesz semmi baj... (de azért egész nap ez ment a fejembe: mikor érünk már haza??? )

Hazafele vettünk nyalósót, meg a biztonság kedvéért egy vízálló takarót, ugyanis miért is ne most jöjjön be a legszutyokabb idő, hogy hazahoztam a lovakat? Murphy nem élt hiába.. 

A beállójuk a lovaknak rendelésre készül és csak november közepén lesz kész, addig meg imádkozás van hogy ne legyen szélsőséges időjárás. Bár a pacik ridegtartásban vannak, én nyugodtabb lennék, ha lenne hova behúzódniuk eső és szél esetén. Mondanom sem kell, az ima nem jött be, 2-3 napos eső jött, széllel... Én meg fogtam a fejem és halálra aggódtam magam hogy ezek majd megfáznak.. Jártam ki az esőbe törölközővel ledörzsölni róluk a vizet. Döbbenten tapasztaltam, hogy csak én vagyok kiakadva, őket totálisan nem izgatja az eső. Hát kérem, van ilyen... minden esetre nekem ez a két esős nap horror volt... a takarót esélyem se volt rájuk adni, mert vizes testre már nem szabad tenni, megfáznak, meg barátnőmmel is arra jutottunk, hogy ha takargatjuk őket akkor majd megszokják és utána mindig kell majd takarózni őket... úgyhogy amig nem reszketnek, nem kell takaró, van bundájuk. 

Az eső elállt hétfőre, azt hinném, hogy megnyugodhatok, erre látom, Pedró fekszik a földön.. Rohanok mint a hülye, simogatom, dörzsölgetem a ló nyakát,  minek fekszik, beteg, baja van, úristenmivan?? Ő meg csak néz rám nagy szemekkel, aztán meg is unta, hogy piszkálom, mert otthagyott. Na jól van, minden oké, visszamentem a házba, de a pulzusom az egekbe volt. 

Aztán ugyan ez tegnap este, kedden.. kimegyek megnézni őket, Pedró fekszik megint.. na írtam is Szandrának, hogy a felnőtt lovak fekszenek e? Mert én azt hittem, hogy csak a csikók fekszenek le. Szerencsére fel lettem világosítva, hogy igen, bizony a felnőttek is fekszenek, alszanak. 

Újabb nagy kő esett le a szívemről, feleslegesen ijedeztem. 

A nyalósó beaktiválása után az ivás kérdés is megoldódott, szépen napi 3 láda víz elfogy, ami kb. 60 liternek felel meg a két lóra. A kitett szénabála ma adta fel a harcot, holnap reggel kapják a következőt. Úgyhogy heti 1 bála beficcen nekik a pocakba. Van huzatjuk, nem mondom. :)

Pedrót ma lepucoltam, kemény 35 perc alatt, ugyanis a drága lovacskám hempergős, és erre a legjobb alapanyag az agyagos sár. Hurrá...!

Lovacska lepucol, kicsit kienged legelészni, karámba visszavezet, ember összepakol, majd lovacska újra hempereg, kinézete: kb mint pucolás előtt. Óó jeeee! :)

Szóval így teltek az elmúlt héten a napok, tele aggódással, izgalommal... Ahogy haladunk előre időben, és a lovak is egyre jobban érzik itt magukat, rá kell jöjjek, hogy bizony nagy nagy felelősség a lótartás. Nekem egyelőre nehezebb, mint a kutyáim, cicám, sünim tartása, mert még nem ismerem őket, a szokásokat, és a betegségeiket sem. Persze elméleti tudásom van, sokat olvasok folyamatosan, de más a tapasztalat, és más a szakirodalom, ez az amit egyre jobban látok. Az a szerencsém, hogy van olyan a közelemben, akitől bármikor kérhetek tanácsot és ez azért megnyugtató :) Van még mit tanuljak ez tény, de bízom benne, hogy pár év és profi lótartó leszek. És inkább aggódok pluszba, minthogy valamit ne vegyek időben észre. 

Tegnap este csak néztem őket, ahogy majszolják a takarmányt... majd hallottam a legelő felől egy nyerítést, amire Marilyn felkapta a fejét és válaszolt is rá. Érdekes teremtmények a lovak. Lelkük van. És egyéniségek. Mindegyik egy-egy külön jellem, és én imádom ezt bennük. De leginkább azt, hogy napról napra alkalmazkodnak. Minden reggel itatáskor, és minden este, amikor töltöm meg a ládákat viszek nekik 1-1 répát. Már várják.. ma ott álltak az itató előtt és néztek rám nagy szemekkel, szerintem várták a nasit. :) Lesz még pár dolog, amiben rendszert akarok bevezetni, kiváncsi leszek, mennyi idő alatt tanulják meg.

A két paci nagyon jól kijön egymással, nincs veszekedés, mindenhova együtt mennek, sőt, ma amíg Pedrót pucoltam Marilyn nyerített a karámban, majd amig Marilyn volt kinn legelni, Pedró rohangált fel alá, ha épp nem látta a fától a kancát. Úgyhogy szóltam a férjemnek, hogy hozza ki Pedrót is, legeljenek együtt, szegény kétségbe van esve, hogy kimarad a jóból :) Még nem láttam őt így pánikolni ló után, meglepett a dolog. De hát, még azért szokniuk kell itt nálunk ,és ők most valóban egymásra vannak utalva.

Olvasd tovább