A szilveszter este nekem ugyan olyan este mindig, mint a többi. Az életem nem fog megváltozni egyetlen éjszaka alatt csak azért, mert lapozunk egyet a naptárban.
Mégis, az idei év utolsó napján elgondolkodtam a 2017-es évről.
Eseménydús, élményekben gazdag év volt. Történtek jó és rossz dolgok, de úgy érzem, hogy amennyiben az ember meg tudja látni a jót, a rosszakat is könnyebb feldolgozni.
Ebben az évben sok kincsre leltem, mind a lelkemben, mind a közvetlen környezetemben.
Barátságok szövődtek és erősödtek meg, sok új élmény ért a lovas és a magán életemben egyaránt.
Köszönöm ezt az évet a családomnak, hogy elviselik az állandó ömlengésem a lovaimról :) és hogy támogatnak minden ilyesfajta törekvésemben!
Köszönöm a barátaimnak, hogy számíthatok rájuk, és hogy sok vidám percet tölthettünk együtt mind a beszélgetések, mind a lovazás terén.
Köszönöm a cicámnak, hogy velem maradt és megtanított a kitartásra, és hogy nincs unalmas nap, mióta velem van.
És nem utolsó sorban köszönöm a lovacskáimnak, hogy részesei az életemnek. Folyamatosan tanítanak engem, és teszik szebbé a napjaimat. Kevesebb lennék nélkülük. :)
Jó régen nem blogoltam már, ennek jó részt az időhiány az oka és az, hogy ki akartam várni egy posztra érdemes eseményt.
Idestova már két és fél hónapja vannak itthon a lovacskáim, ez idő alatt rengeteg dolog kiderült számomra róluk. Fokozatosan ismerjük meg egymást, a szokásaikat, ők is ismerkednek az én szokásaimmal, a napi rutinnal.
Ha már így utaltam a napi rutinra, lássuk, hogyan is zajlik ez nálunk. Amikor idekerültek, nonstop volt nekik széna, betettünk egy bálát és azt eszegették, ahogy kívánták. Aztán amikor láttam, hogy a két lónak egy körbála széna 3-4 napra elég csak, mellette híznak mint a kismalacok, eldöntöttem, hogy változtatok az étkezésükön. A nagy 1000m2-es karámból leválasztottunk kb 300 m2-t, az lett a kis karám. Az egész napos szénázgatás után, kb délután 4 felé, a lovakat bevezettük a kis karámba és kaptak egy adag szénát. Majd este fél 7 kor is kaptak, és végül este fél 10 kor kapnak egy nagy adagot éjszakára. Reggel 5:30-kor vannak visszaengedve a nagy karámba, és megint szénázhatnak délutánig. Ezzel a módszerrel a körbála egy hétig elég, a bontott bála pedig 2 hétig, amiből csak estére kapnak. Így a havi bála adag a két lónak durván 6 körbála. Ami szerintem teljesen jó, talán még kicsit sok is, ezt a pocak méretükből le lehet mérni.
Na de elkanyarodtam, a szokásokról akartam írni..
Ugye reggel kiengedem őket, délután bevezetem a két pacót a kis karámba. Ez a kezdeti időkben úgy nézett ki, hogy Pedrót vezettem, Marilyn szépen követte, besétáltunk együtt, megkapták a szénát és ennyi.
Mára már elég ha 4 kor kimegyek, elkezdem a szénát bevillázni nekik a kis helyre, és maguktól besétálnak, otthagyják a nagy bálát minden további nélkül. 1 hónap után jutottunk el ide.
Reggel a kezdeti időkben kirohantak a kis részről a bálához, de mivel volt hogy majdnem elsodortak, kis cselt kellett bevetnem.. amikor láttam hogy nekiiramodnak, a villanypásztor kaput visszatettem.. Ezt párszor eljátszottuk, mire lelassítottak és csak kisétáltak.. Ez ment 3 héten át, mára már megvárják hogy leakasszam a kaput, elsétáljak vele a beakasztóig, és csak ha mögéjük kerülök, akkor sétálnak ki szépen lassan.
Alapvetően nagyon imádom őket, hogy ennyire okosak, és most nem akarom a lányokat előtérbe helyezni, de a kancám szerintem okosabb mint Pedró. Persze ő is egy Tündérbogár, imádom, de az ész a kancánál van ;) Mondjuk tudomásom szerint a ménesekben is általában a legidősebb kanca a vezér.
A napi rutin tehát kialakult, már egész jól tudunk kommunikálni egymással. Én is sok mindent megértek, pl. ha szomjasak odaállnak a ládák elé és Marilyn hisztizve borogatja őket, közben rám-rám néz.. :) Amikor elkezdem a vödörből önteni a vizet, már pacsál, volt hogy - szerintem direkt - le is vizezett.. Pedró csak szépen álldogál, kivárja, amíg engedek neki vizet, majd fülecskéit elégedetten mozgatva hörpöli az itókát (Nincs még egy ilyen mozgó fülecske pár, mint Pedróé! Imádom! <3 )
Na, de megint elkalandoztam, hiszen amiért ez a bejegyzés megszületett, nem más, mint az, hogy végre találtam valamit, ami Marilyn tüskés jellemét is megváltoztathatja. Próbálkoztam a nasival, de ugye az addig ért valamit, amig nálam volt, utána továbbra is semmibe vett a lovam. Elviselt maga körül, ám ha nem volt muszáj nem szerette ha hozzá érek. De én ezt nem akartam elfogadni..
Úgyhogy nekiálltam olvasgatni lovasok történeteit nehezen kezelhető, tüskés jellemű lovaikról, próbálkoztam pár dologgal, de nem vezettek eredményre, nála nem működtek. Egyik nap kimentem délelőtt hozzájuk, ahogy szoktam. Általában odaülök a bálához és csak nézem őket, beszélgetek velük. Pedró a bála széléhez dörzsölte a fejét, hát megvakartam neki kézzel. Kis idő múlva odébb ment, folytatta az evést. (Pedrónál ez a standard eljárás ;) )
Gondoltam megvakargatom a gyagya kancámat is, már ha engedi.. Na és itt jött a meglepetés.. nem hogy hagyta, még nekem is dőlt, kinyújtotta a nyakát mint egy zsiráf, nem győzte tekergetni a fejét, hogy mindenhol vakarjam meg. A stílusos sunyítás innentől elmaradt ;)
Minden délelőtt kimegyek és megvakargatom, a végén kap egy kis nasit is, megerősítve a kellemes élményt. Mostanra eljutottunk oda, hogy már elém jön ha megyek be és tartja a fejét. :-P
Sokkal közvetlenebb lett velem, persze nem azt mondom, hogy ma született bárány lett, de szerintem majd annak is eljön az ideje. Ha a kellemes élmény mellett napi szinten lenne munkába is, szerintem az lenne neki a mámor. Sajnos az időjárás ezt nem teszi lehetővé, áprilisban meg ha minden jól megy érkezik a kis csikó így még utána is jó pár hónap mire elkezdhetek vele dolgozni. Mindegy, fiatal még, apránként haladunk. A lényeg, hogy elindult köztünk valami, és remélem ráléptünk végre egy jó útra.
Azt viszont észrevettem, hogy napközben szinte bármikor lehet őt piszkálgatni, bár délelőtt jobban bírja, de este felé már kifejezetten utálja ha babrálok rajta. Úgy látszik, hogy neki az este a nyugalomé, még a vakargatást se veszi úgy, mint napközben. Emiatt volt egy összetűzésünk is.. Pár napja meg akartam vakargatni az esti szénázásnál, de nagyon nem akarta.. Sunyított, elkapta a fejét.. de én nem hagytam ennyiben és csak azért is hozzáértem.. erre finoman megcsípett.. ráordítottam és felé csaptam, jelezvén hogy mi a búbánat volt ez, majd elhajtottam a szénától.
Persze aztán lelkiismeret furdalásom lett, mert ő jelezte, hogy hagyjam békén, de én nem vettem figyelembe. Csak azért is piszkáltam. Persze a csípés, harapás, nem megengedett ekkor sem, de biztos vagyok benne, hogy nem bántani akart, csak figyelmeztetni, mert semmi nyoma nem maradt és nem is fájt igazán, inkább csak éreztem ott, ahol odakapott.
Minden esetre okulva ebből, nem fogom feleslegesen piszkálni este. Mivel napközben másképp áll hozzám, ezt most tiszteletben fogom tartani. Nyilván a munka ez alól kivétel, de mivel érző lényről beszélünk, neki is lehet rossz napja, így mindig fogok figyelni a jelzéseire. Csak így fogunk tudni kialakítani egy jó kapcsolatot, ha ismerjük egymás jelzéseit. És itt most nekem kell elsőnek tanulni :)
Mutatok egy videót arról, milyen amikor a kisasszony élvezi a vakargatást :)
