Újra nyeregben

Megjött a március, és vele a lovagló órák. Sosem hittem volna, hogy az időjárás ennyire fog engem érdekelni a jövőben. De most állandóan azt lesem, hogy lesz e eső vagy nem, lehet e menni lovagolni, vagy nem. Tiszta gyagya vagyok már, állandóan az időképet bámulom :D

Ma szép idő volt és a talaj is megfelelő volt a lovardában így megbeszéltük, hogy hosszú idő után újra nyeregbe pattanok tanulni, futószáron. Pedrót nyergelték fel nekem, amit nem bántam, mert vele volt az első lovas élményem és Pedrónak különleges helye van a szívemben emiatt is, meg a jelleme miatt is. A saját pacim után ő a másik kedvencem :)

Meglepődve tapasztaltam hogy nem felejtettem szinte semmit abból, amit eddig tudtam, a könnyített ügetés meglepően könnyen ment, bár az ülésem még nem a legbiztosabb, ezt még bőven kell fejleszteni, de legalább nem fejlődtem visszafele.
Persze másnapra garantált volt az izomláz, de már korántsem annyira, mint az első lovas élmények alkalmával. Szerintem ez is azt jelenti hogy már nem görcsösen ülök a lovon, félve attól hogy lepottyanok és jön meg a lovas érzés... vagy egyszerűen csak nem mozogtam eleget :D :D :D