Indítok egy viccesre vett "kézikönyvet", hátha más okul belőle :D
Ezek az esetek konkrétan az én lovammal estek meg, így testközeli, személyes tapasztalatok :)
A sorok közt írok majd megoldásokat is a hülye helyzetekre, amiket megtanultam már.
1. FEJEZET - Hogyan ne bénázz a lovad körül - I. rész
Először is, végy egy kissé hisztis kancát aki folyamatosan próbálgatja a veled való kommunikációs határokat. Nyilván nincs benne rosszindulat, de a zsiványság a lovaknál is garantált, nála meg főleg.
Ugye mi az első lépés, ki kell hozni a karámból, mert hát le kellene tisztogatni, és ha már úgyis kinn van, egy kis munka sem ártana. Na de csak mindent sorjában...
Szóval a szádon széles mosollyal, az egyik kezedben vezetőszárral, a másikban pár darab répával elindulsz a lovadért. Bár a kezed tele van és a nagy sárban alig botorkálsz, élvezed a helyzetet. Szólítgatod a lovadat, le se vagy tojva... néha rád néz, amolyan "jéé te megint itt vagy, mit keresel itt, úgyse megyek veled, de kérem a répát hehe" arckifejezéssel. De te rendületlenül mész felé és szólítgatod, valahogy így: "Gyere szépen, nézd mi van nálam, rééépaaaa, naaaaa, gyereeeeee!
Ami meg közben így hangzana : (fenébe már, vonszold már ide magad, zsibbad a kezem a répáktól, ne kelljen átbotorkálnom az egész legelőn).
Nagy nehezen közel enged magához a lovad, nyújtod neki a répát, majd mikor elveszi és te megfognád, egy jól irányzott manőverrel, amit a vadászgép pilóták is megirigyelnének, a lovad elrántja a fejét, majd arrébb sétál. Kezdheted elölről... megint közelebb mész, répa odaad, - te továbbra is lassú vagy - mert megint jön a kitérő manőver. Ezzel elvagytok egy darabig, amíg már elfogy a répa. Innentől a lovad rád se bagózik, kezdődik a cselezés, mert hát az ember ugye intelligensebb - legalábbis azt hiszi - akkor miért ne tudná megfogni azt a jószágot. Jönnek a vonyító hangvételű "gyere pacikááááám, meg a "nem bántalak djágáááám" szövegek. Ló megáll, - szerintem ettől a hanglejtéstől totál kiakadt és ledermedt - és pont van annyi időd hogy rácsimpaszkodj a kötőfékre. Hurrá, megvan! (Tipp: amikor a répát adjuk a pacinak, egyik kezünkben legyen a répa, másikkal meg már fogjuk is meg a kötőféket, amig a ló rágcsálja a falatot. A vezetőszár legyen a nyakunkban vagy fogjuk a bal kezünkbe, amivel a kötőféket is megfogjuk, hogy azonnal rá lehessen csatolni.)
Na akkor most már minden sinen van, lehet őt kivinni. Sima ügy.. Vezetőszárat rá a kötőfékre és indulás. Mondod: in-du- lááááás! A ló odaragadt.. sehova, semerre nem mozdul. Oké, kis körre veszed, ahogy tanultad, végre elindul. Majd megáll... Megint kis körre veszed, elindul.. megáll.. gyakorlatilag, ha nem elég rutinos az ember, amolyan spirális vonalban tud a lóval haladni ami valljuk be, nem túl kényelmes... (Tipp: amennyiben a paci nem akar megindulni, a vezetőszárral finoman legyintsük meg a vállát és elindul (fájdalmat ne okozzunk, nem kell szétverni a lovat) )
Ha sikerült végre kivezetni a karámból, akkor vigyük el a legközelebbi "kikötőig" és kössük ki a lovunkat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése