Az első tereplovaglás

Ma volt életem első tereplovaglása. Hollókőn volt ma szüreti mulatság, és a Toldi Lovasudvar lovacskái is részt vettek rajta. 

Szandrával és Nikivel együtt vittünk át három pacit a felvonulásra. Induláskor még picit izgultam, de a csajok nagyon jó fejek voltak, figyeltek rám, és aki az én pacim volt - Előd - nagyon megbízható, tapasztalt lovacska. 

Indulás előtt

Kevés lenne minden egyes karakter, amit ide pötyögnék arról, hogy milyen érzés is volt lovagolni karámon kívül. 

Ezt meg kell tapasztalni, át kell élni.
Az az érzés leírhatatlan, amikor a gyönyörű tájon szívja be az ember a friss levegőt, a szeme be se telik a tágas, őszi tájképpel itt a hegyek között, és az, hogy ülök egy ló hátán és onnan szemlélem a vidéket... komolyan, ezt nem is tudom leírni megfelelően. Még mindig a hatása alatt vagyok a történteknek. :)

 Megérkeztünk Hollókőre

Lépésben és ügetésben haladtunk csak, sajnáltam is a lányokat, hogy visszafogom őket, sajnos nekem még nem elég biztos az ülésem a vágtához - nem is gyakoroltam még eleget - , így nem mertem / mertük bevállalni. 

Mégis, pár szóval ha jellemeznem kellene a tegnapi napot: fantasztikus, leírhatatlan, csodálatos, izgalmas! :)

Ezek után a karám munka kifejezetten egyhangú lesz, na de, lebeg a cél a szemem előtt, hogy mihamarabb javítok az üléstechnikámon és megtanulok vágtázni, annál hamarabb mehetek ki újra, meg újra terepezni :)

Sajnos, mire a saját lovacskámmal mehetek, az még odébb van, mivel nem szokott a terephez, és én is rutintalan vagyok még. De úgy gondolom ha kellő rutinom lesz, elkezdhetem szoktatni a tereplovagláshoz őt is. Mert ez az érzés vele lesz teljes :)