Boldog új évet kívánunk!

A szilveszter este nekem ugyan olyan este mindig, mint a többi. Az életem nem fog megváltozni egyetlen éjszaka alatt csak azért, mert lapozunk egyet a naptárban.

Mégis, az idei év utolsó napján elgondolkodtam a 2017-es évről.

Eseménydús, élményekben gazdag év volt. Történtek jó és rossz dolgok, de úgy érzem, hogy amennyiben az ember meg tudja látni a jót, a rosszakat is könnyebb feldolgozni.

Ebben az évben sok kincsre leltem, mind a lelkemben, mind a közvetlen környezetemben.

Barátságok szövődtek és erősödtek meg, sok új élmény ért a lovas és a magán életemben egyaránt. 

Köszönöm ezt az évet a családomnak, hogy elviselik az állandó ömlengésem a lovaimról :) és hogy támogatnak minden ilyesfajta törekvésemben!

Köszönöm a barátaimnak, hogy számíthatok rájuk, és hogy sok vidám percet tölthettünk együtt mind a beszélgetések, mind a lovazás terén.

Köszönöm a cicámnak, hogy velem maradt és megtanított a kitartásra, és hogy nincs unalmas nap, mióta velem van.

És nem utolsó sorban köszönöm a lovacskáimnak, hogy részesei az életemnek. Folyamatosan tanítanak engem, és teszik szebbé a napjaimat. Kevesebb lennék nélkülük. :)

Olvasd tovább

Mindenkihez van egy út, csak meg kell találni

Jó régen nem blogoltam már, ennek jó részt az időhiány az oka és az, hogy ki akartam várni egy posztra érdemes eseményt.

Idestova már két és fél hónapja vannak itthon a lovacskáim, ez idő alatt rengeteg dolog kiderült számomra róluk. Fokozatosan ismerjük meg egymást, a szokásaikat, ők is ismerkednek az én szokásaimmal, a napi rutinnal. 

Ha már így utaltam a napi rutinra, lássuk, hogyan is zajlik ez nálunk. Amikor idekerültek, nonstop volt nekik széna, betettünk egy bálát és azt eszegették, ahogy kívánták. Aztán amikor láttam, hogy a két lónak egy körbála széna 3-4 napra elég csak, mellette híznak mint a kismalacok, eldöntöttem, hogy változtatok az étkezésükön. A nagy 1000m2-es karámból leválasztottunk kb 300 m2-t, az lett a kis karám. Az egész napos szénázgatás után, kb délután 4 felé, a lovakat bevezettük a kis karámba és kaptak egy adag szénát. Majd este fél 7 kor is kaptak, és végül este fél 10 kor kapnak egy nagy adagot éjszakára. Reggel 5:30-kor vannak visszaengedve a nagy karámba, és megint szénázhatnak délutánig. Ezzel a módszerrel a körbála egy hétig elég, a bontott bála pedig 2 hétig, amiből csak estére kapnak. Így a havi bála adag a két lónak durván 6 körbála. Ami szerintem teljesen jó, talán még kicsit sok is, ezt a pocak méretükből le lehet mérni.

Na de elkanyarodtam, a szokásokról akartam írni.. 

Ugye reggel kiengedem őket, délután bevezetem a két pacót a kis karámba. Ez a kezdeti időkben úgy nézett ki, hogy Pedrót vezettem, Marilyn szépen követte, besétáltunk együtt, megkapták a szénát és ennyi. 

Mára már elég ha 4 kor kimegyek, elkezdem a szénát bevillázni nekik a kis helyre, és maguktól besétálnak, otthagyják a nagy bálát minden további nélkül. 1 hónap után jutottunk el ide. 

Reggel a kezdeti időkben kirohantak a kis részről a bálához, de mivel volt hogy majdnem elsodortak, kis cselt kellett bevetnem.. amikor láttam hogy nekiiramodnak, a villanypásztor kaput visszatettem.. Ezt párszor eljátszottuk, mire lelassítottak és csak kisétáltak.. Ez ment 3 héten át, mára már megvárják hogy leakasszam a kaput, elsétáljak vele a beakasztóig, és csak ha mögéjük kerülök, akkor sétálnak ki szépen lassan. 

Alapvetően nagyon imádom őket, hogy ennyire okosak, és most nem akarom a lányokat előtérbe helyezni, de a kancám szerintem okosabb mint Pedró. Persze ő is egy Tündérbogár, imádom, de az ész a kancánál van ;) Mondjuk tudomásom szerint a ménesekben is általában a legidősebb kanca a vezér.

A napi rutin tehát kialakult, már egész jól tudunk kommunikálni egymással. Én is sok mindent megértek, pl. ha szomjasak odaállnak a ládák elé és Marilyn hisztizve borogatja őket, közben rám-rám néz.. :) Amikor elkezdem a vödörből önteni a vizet, már pacsál, volt hogy - szerintem direkt - le is vizezett.. Pedró csak szépen álldogál, kivárja, amíg engedek neki vizet, majd fülecskéit elégedetten mozgatva hörpöli az itókát (Nincs még egy ilyen mozgó fülecske pár, mint Pedróé! Imádom! <3 )

Na, de megint elkalandoztam, hiszen amiért ez a bejegyzés megszületett, nem más, mint az, hogy végre találtam valamit, ami Marilyn tüskés jellemét is megváltoztathatja. Próbálkoztam a nasival, de ugye az addig ért valamit, amig nálam volt, utána továbbra is semmibe vett a lovam. Elviselt maga körül, ám ha nem volt muszáj nem szerette ha hozzá érek. De én ezt nem akartam elfogadni.. 

Úgyhogy nekiálltam olvasgatni lovasok történeteit nehezen kezelhető, tüskés jellemű lovaikról, próbálkoztam pár dologgal, de nem vezettek eredményre, nála nem működtek. Egyik nap kimentem délelőtt hozzájuk, ahogy szoktam. Általában odaülök a bálához és csak nézem őket, beszélgetek velük. Pedró a bála széléhez dörzsölte a fejét, hát megvakartam neki kézzel. Kis idő múlva odébb ment, folytatta az evést. (Pedrónál ez a standard eljárás ;) )

Gondoltam megvakargatom a gyagya kancámat is, már ha engedi.. Na és itt jött a meglepetés.. nem hogy hagyta, még nekem is dőlt, kinyújtotta a nyakát mint egy zsiráf, nem győzte tekergetni a fejét, hogy mindenhol vakarjam meg. A stílusos sunyítás innentől elmaradt ;)

Minden délelőtt kimegyek és megvakargatom, a végén kap egy kis nasit is, megerősítve a kellemes élményt. Mostanra eljutottunk oda, hogy már elém jön ha megyek be és tartja a fejét. :-P

Sokkal közvetlenebb lett velem, persze nem azt mondom, hogy ma született bárány lett, de szerintem majd annak is eljön az ideje. Ha a kellemes élmény mellett napi szinten lenne munkába is, szerintem az lenne neki a mámor. Sajnos az időjárás ezt nem teszi lehetővé, áprilisban meg ha minden jól megy érkezik a kis csikó így még utána is jó pár hónap mire elkezdhetek vele dolgozni. Mindegy, fiatal még, apránként haladunk. A lényeg, hogy elindult köztünk valami, és remélem ráléptünk végre egy jó útra. 

Azt viszont észrevettem, hogy napközben szinte bármikor lehet őt piszkálgatni, bár délelőtt jobban bírja, de este felé már kifejezetten utálja ha babrálok rajta. Úgy látszik, hogy neki az este a nyugalomé, még a vakargatást se veszi úgy, mint napközben. Emiatt volt egy összetűzésünk is.. Pár napja meg akartam vakargatni az esti szénázásnál, de nagyon nem akarta.. Sunyított, elkapta a fejét.. de én nem hagytam ennyiben és csak azért is hozzáértem.. erre finoman megcsípett.. ráordítottam és felé csaptam, jelezvén hogy mi a búbánat volt ez, majd elhajtottam a szénától. 

Persze aztán lelkiismeret furdalásom lett, mert ő jelezte, hogy hagyjam békén, de én nem vettem figyelembe. Csak azért is piszkáltam. Persze a csípés, harapás, nem megengedett ekkor sem, de biztos vagyok benne, hogy nem bántani akart, csak figyelmeztetni, mert semmi nyoma nem maradt és nem is fájt igazán, inkább csak éreztem ott, ahol odakapott. 

Minden esetre okulva ebből, nem fogom feleslegesen piszkálni este. Mivel napközben másképp áll hozzám, ezt most tiszteletben fogom tartani. Nyilván a munka ez alól kivétel, de mivel érző lényről beszélünk, neki is lehet rossz napja, így mindig fogok figyelni a jelzéseire. Csak így fogunk tudni kialakítani egy jó kapcsolatot, ha ismerjük egymás jelzéseit. És itt most nekem kell elsőnek tanulni :)

Mutatok egy videót arról, milyen amikor a kisasszony élvezi a vakargatást :)

Olvasd tovább

Az első komolyabb próbatétel

Gondolkodtam, leírjam e a ma reggel történteket, de a magam és mások okulására mindenképp fontosnak tartom, hogy lejegyezzem mi esett meg velünk.

Ma reggel 6:15-kor kimentem a lovakhoz, hogy feltöltsem az itatót és kiadagoljam nekik a reggeli-délelőtti szénát. 

A férjem már kint itta a kávéját és szívta a cigarettáját a teraszon, majd odasúgta hogy halkan menjek, mert Marilyn fekszik, nehogy megijedjen. Különösebben nem lepett meg a dolog, úgy voltam vele, hogy majd ha meghallja a széna villázás hangját úgyis felkel, ő az első minden reggel aki már a talicskáról elkezdi enni a szénát. 

Felpakoltam a szénakupacot, és vittem nekik befelé. Marilyn csak feküdt, meg se mozdult... letettem a talicskát és odamentem hozzá. Valami nem stimmelt. Furán, nyöszörögve-sóhajtozva vette a levegőt, olyan volt, mintha fájna valamije. Megsimogattam - hozta az undok füllecsapását - majd felállt.. Jól van, oké, undok mint mindig, semmi baja, de azért nem voltam erről teljesen meggyőződve. Kipakoltam a szénát, a kanca megint lefeküdt, nem jött enni.. Ami a legfurább volt, hogy a felső ajkát emelgette, mint a fedezőmén tavasszal, amikor a kancákat vittük be. Sosem láttam még tőle ilyen viselkedést, és továbbra is feküdt, sóhajtozott. Ekkor már komoly gyanúm támadt, hogy tuti fáj valamije. Felállítottam, megnéztem a lábait, egyiknek se volt baja, nem sántított, nem volt meleg egyik se. Pár lépés után elkezdett kaparni, és beállt úgy, mintha pisilni akarna, de nem jött semmi sem,  majd megint lefeküdt. És akkor beugrott egy cikk a hasfájásról.

Eldobtam mindent, hoztam a vezetőszárat, felállítottam a lovat és elkezdtünk a karámban sétálni. Az első pár lépés nehezen ment, nem akart jönni, megint lefeküdt, de nem hagytam annyiban, felállítottam megint és határozottan sétáltattam. 10 perc séta után sikerült bélsarat ürítenie, majd a következő 20 percben két hatalmas "gázrobbanás" történt, és megint kakálás. 

Még sétáltunk 10 percet, majd megálltunk, vártam mi lesz... Elkezdett füvet legelni.. Olvastam ugyan, hogy a hasfájós lovat ne etessük, de úgy voltam vele hogy nem én tömöm bele az abrakot, magától kívánta meg, eddig nem is érdekelte a kaja. Levettem a vezetőszárat és még figyeltem egy darabig. Nem akart lefeküdni, odasétált a szénakupachoz Pedró mellé és nekiállt enni. Nem sokkal később pisilt egyet majd megint kakált. Kicsit megnyugodtam, hogy talán nincs nagy baj, de amikor bementem a házba hogy a lányomat összeszedjem, mert indulni kellett a suliba már fél 8 fele, akkor zuhant rám a reggeli események stressze. :(

Nagyon megijedtem, és ha nem jut eszembe amiket olvastam, hanem elkönyvelem a lovat annak, hogy de cuki ahogy fekszik és bemegyek csinálni a reggeli dolgom, talán nagy baj is lehetett volna. 

Elvittem a lányomat az iskolába, majd rohantam haza. Szerencsére minden rendben van, eltelt 3 óra azóta és Marilyn úgy viselkedik ahogy eddig. Ma azt hiszem nem csinálok semmit, figyelem a lovat, hogy tényleg minden oké e vele. 

Leírom a jeleket, hogy mik voltak:

- oldalán feküdt a ló

- a levegőt nyöszörögve, sóhajtozva vette

- ahogy felállítottam, azonnal lefeküdt megint

- álló helyzetben kapart és olyan poziciót vett fel, mint amikor pisilni akar, de nem jött semmi

- fekve a felső ajkát emelgette, mint a csődörök szokták

Azon agyalok folyamatosan, hogy vajon én csináltam e rosszul valamit. Persze a legegyszerűbb magamat ostorozni, holott ez bármikor előfordulhat a leggondosabb tartás mellett is, de ugye az ember önmagában keresi a hibát először. 

Takarmányt nem váltottam, abrakot nem kapnak, nincsenek annyira igénybe véve, a zab inkább egy kis nasi heti 1-2 alkalommal. Répát, almát szoktak kapni napi 2-3 db-ot fejenként. (Olvastam, hogy napi 2-3 kg kéne nekik egyébként, mert lazítja a székletet,  ezen el fogok gondolkodni) 

Szóval mindent úgy csinálok, ahogy eddig kapták. Ami esetleg változott hogy kevesebbet mozognak, a nagy legelőn ménesben csak többet sétáltak, legeltek, más mint egy karámban enni és aludni. Úgyhogy esetleg ebben lehet bibi, hogy kevesebbet mozog. Úgyhogy most minden nap 20-30 percet, amikor nem lovagolok, ha más nem futószáron menjenek. 

Az ijedelem részemről a vemhesség miatt is fenn állt, féltem, nehogy a csikóval legyen valami. Az is lehet hogy épp rossz helyre feküdt a pici odabenn és ez okozta a problémát, elnyomott valamit, aztán a mozgásra arrébb ment. Embereknél is van ilyen, nem tudom lovaknál fenn áll e ez a lehetőség. 

Összegezve: Szerencsém volt, hogy ismerem a lovam szokásait, a viselkedését. Az, hogy sokat olvasok, talán most megelőzött egy komolyabb problámát, mert tudtam mit tegyek. 

Viszont önvizsgálatot is kell tartsak, és még komolyabban bele kell ássam magam a lótartásba, mert még egyszer nem akarok így megijedni, és nem szeretném hogy a lovacskáimnak is bármi baja legyen. 

Na és egy kis Murphy: persze hogy nálam történt ilyen, amíg bértartásban volt soha semmi baja nem volt, dafke nálam nyomja meg a pánik gombot a lovam... sima ügy... :(

Olvasd tovább

Hazajöttek a lovacskáim

Ez a bejegyzés egy hete várat magára, ugyanis már a múlt héten csütörtökön hazajöttek a pacijaim. Viszont, gondoltam várok egy keveset és csak utána írom meg ezt a posztot, mert le szerettem volna jegyezni a gondolataimat, hogy majd évek múlva okuljak belőle vagy épp emlékezzek erre az eseményre.

Pedrót és Marilynt a legelőről hoztuk fel Máté és Szanda közreműködésével. A karám már napokkal azelőtt elkészült és a takarmány is várta már a lovakat. Nagyon izgultam, vajon milyen lesz a  paciknak az átállás, mennyi idő lesz, mire megszokják az új helyet. 

Maga a séta ide fel hozzánk nem volt stresszes, Máté nagyon lazán tudja vezetni őket, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy két ekkora állat sétál mellette az utcán. Jó lenne, ha már én is ennyire könnyedén venném az utcai sétát a lovakkal. Mert ugye van még hova fejlődnöm.. Ha csak Pedróról lenne szó nem aggódnék na de az én ijedős lovacskám más tészta.

Szóval bevezettük a lovakat a karámjukba, vártunk 1-2 percet, a lovak csak álltak. Visszavittem a lovasudvarba a barátaimat, kaptam egy vödör zabot, hátha szükség lesz rá, azután siettem fel. Nem akartam egyedül hagyni a jószágokat.

Hazaérve csak álltam és néztem őket, alig hittem el, hogy itt vannak a kertben. :) Fura volt.. Már az én felelősségem, nekem kell őket nap mint nap ellátni, és bármi baj lesz azt nekem kell időben felismerni.. megmondom őszintén, kicsit be voltam tojva... 

Mivel nem akartam bolygatni a lovakat, hagytam hadd járják be a helyet, ismerkedjenek a körülményekkel. A kutyát órákig nem engedtem ki, nehogy megijessze őket. Elmentem a lányomért a a suliba, addig nem is voltam a pacik között, csak az ablakból lesegettem őket. 

Első órákban sokat nyerített Marilyn, Pedrót valahogy kevésbé viselte meg a dolog. Aránylag hamar  el is kezdte majszolni a szénát, ő el volt mint a befőtt. A kis kancám sokkal nyugtalanabb volt. 

Este felé, mikor mentem friss vizet adni, feltűnt, hogy egy csepp se hiányzik... nem ittak semmit a lovak.. Na, első pánik beindult... miért nem isznak?? 

Biztos a stressz, csak új a hely, kiszakítottam őket a ménesből, majd reggelre üres lesz az itató. 

A férjem itthon szokott kijárni cigarettázni, így minden alkalommal most én is mentem vele az udvarra, néztem a lovakat, minden oké e velük. Pedró eszegetett, Marilyn csak bámult a sarokban a legelő irányába. Bűntudatom volt, hogy most ez törés neki, de úgy voltam vele, hogy tudom itt jó helye lesz, hisz nálunk minden állat családtag, nem lesz ez a lovakkal sem másképp. 

Éjszaka nyugodtan aludtam, csend volt, gondoltam ha történik valami, az úgyis zajjal jár. Szerencsére nem történt semmi különleges. Reggel azonban első utam az itatóládákhoz vezetett, de kétségbe esve tapasztaltam, hogy talán ha pár korty hiányzik belőle. Na itt kezdtem igazán aggódni... A férjem mondta, hogy nem hülyék a lovak, isznak ha szomjasak, nyugodjak meg. 

A vizet kicseréltem frissre, de nem, nem nyugodtam meg... 1 napja lassan, hogy nem ittak, aggódom, meg különben is olvastam, hogy kell nekik a folyadék a takarmány mellé, és jajmiértnemisznakmár?

Szóval nem voltam boldog...

Estére aztán fogyott az itatóból, úgyhogy kezdtem megnyugodni.. de ez még mindig nem a számomra elvárt mennyiség, ami elfogyott... de talán, elindult valami. Pedró már nagyon jól érezte magát, egész nap eszegetett, és végre Marilyn is egyre többet rágcsálta a szénát. Úgy tűnt, kezd megnyugodni.

Szombaton elvittük a lányomat anyósomhoz, így a lovak egész napra egyedül voltak hagyva. Széna ad libitum (azaz korlátlan mennyiségben) rendelkezésükre állt, vizet reggel adtam, a villanypásztor működik, nem lesz semmi baj... (de azért egész nap ez ment a fejembe: mikor érünk már haza??? )

Hazafele vettünk nyalósót, meg a biztonság kedvéért egy vízálló takarót, ugyanis miért is ne most jöjjön be a legszutyokabb idő, hogy hazahoztam a lovakat? Murphy nem élt hiába.. 

A beállójuk a lovaknak rendelésre készül és csak november közepén lesz kész, addig meg imádkozás van hogy ne legyen szélsőséges időjárás. Bár a pacik ridegtartásban vannak, én nyugodtabb lennék, ha lenne hova behúzódniuk eső és szél esetén. Mondanom sem kell, az ima nem jött be, 2-3 napos eső jött, széllel... Én meg fogtam a fejem és halálra aggódtam magam hogy ezek majd megfáznak.. Jártam ki az esőbe törölközővel ledörzsölni róluk a vizet. Döbbenten tapasztaltam, hogy csak én vagyok kiakadva, őket totálisan nem izgatja az eső. Hát kérem, van ilyen... minden esetre nekem ez a két esős nap horror volt... a takarót esélyem se volt rájuk adni, mert vizes testre már nem szabad tenni, megfáznak, meg barátnőmmel is arra jutottunk, hogy ha takargatjuk őket akkor majd megszokják és utána mindig kell majd takarózni őket... úgyhogy amig nem reszketnek, nem kell takaró, van bundájuk. 

Az eső elállt hétfőre, azt hinném, hogy megnyugodhatok, erre látom, Pedró fekszik a földön.. Rohanok mint a hülye, simogatom, dörzsölgetem a ló nyakát,  minek fekszik, beteg, baja van, úristenmivan?? Ő meg csak néz rám nagy szemekkel, aztán meg is unta, hogy piszkálom, mert otthagyott. Na jól van, minden oké, visszamentem a házba, de a pulzusom az egekbe volt. 

Aztán ugyan ez tegnap este, kedden.. kimegyek megnézni őket, Pedró fekszik megint.. na írtam is Szandrának, hogy a felnőtt lovak fekszenek e? Mert én azt hittem, hogy csak a csikók fekszenek le. Szerencsére fel lettem világosítva, hogy igen, bizony a felnőttek is fekszenek, alszanak. 

Újabb nagy kő esett le a szívemről, feleslegesen ijedeztem. 

A nyalósó beaktiválása után az ivás kérdés is megoldódott, szépen napi 3 láda víz elfogy, ami kb. 60 liternek felel meg a két lóra. A kitett szénabála ma adta fel a harcot, holnap reggel kapják a következőt. Úgyhogy heti 1 bála beficcen nekik a pocakba. Van huzatjuk, nem mondom. :)

Pedrót ma lepucoltam, kemény 35 perc alatt, ugyanis a drága lovacskám hempergős, és erre a legjobb alapanyag az agyagos sár. Hurrá...!

Lovacska lepucol, kicsit kienged legelészni, karámba visszavezet, ember összepakol, majd lovacska újra hempereg, kinézete: kb mint pucolás előtt. Óó jeeee! :)

Szóval így teltek az elmúlt héten a napok, tele aggódással, izgalommal... Ahogy haladunk előre időben, és a lovak is egyre jobban érzik itt magukat, rá kell jöjjek, hogy bizony nagy nagy felelősség a lótartás. Nekem egyelőre nehezebb, mint a kutyáim, cicám, sünim tartása, mert még nem ismerem őket, a szokásokat, és a betegségeiket sem. Persze elméleti tudásom van, sokat olvasok folyamatosan, de más a tapasztalat, és más a szakirodalom, ez az amit egyre jobban látok. Az a szerencsém, hogy van olyan a közelemben, akitől bármikor kérhetek tanácsot és ez azért megnyugtató :) Van még mit tanuljak ez tény, de bízom benne, hogy pár év és profi lótartó leszek. És inkább aggódok pluszba, minthogy valamit ne vegyek időben észre. 

Tegnap este csak néztem őket, ahogy majszolják a takarmányt... majd hallottam a legelő felől egy nyerítést, amire Marilyn felkapta a fejét és válaszolt is rá. Érdekes teremtmények a lovak. Lelkük van. És egyéniségek. Mindegyik egy-egy külön jellem, és én imádom ezt bennük. De leginkább azt, hogy napról napra alkalmazkodnak. Minden reggel itatáskor, és minden este, amikor töltöm meg a ládákat viszek nekik 1-1 répát. Már várják.. ma ott álltak az itató előtt és néztek rám nagy szemekkel, szerintem várták a nasit. :) Lesz még pár dolog, amiben rendszert akarok bevezetni, kiváncsi leszek, mennyi idő alatt tanulják meg.

A két paci nagyon jól kijön egymással, nincs veszekedés, mindenhova együtt mennek, sőt, ma amíg Pedrót pucoltam Marilyn nyerített a karámban, majd amig Marilyn volt kinn legelni, Pedró rohangált fel alá, ha épp nem látta a fától a kancát. Úgyhogy szóltam a férjemnek, hogy hozza ki Pedrót is, legeljenek együtt, szegény kétségbe van esve, hogy kimarad a jóból :) Még nem láttam őt így pánikolni ló után, meglepett a dolog. De hát, még azért szokniuk kell itt nálunk ,és ők most valóban egymásra vannak utalva.

Olvasd tovább

Egy kis önszorgalom

A héten már 2x lovagoltam így arra gondoltam, megismertetem Marilynt a rudakkal. Kis gimnasztikai gyakorlatnak szántam, illetve kiváncsi voltam, mit kezd a helyzettel. 

Először csak kerülgettük a rudakat, majd átsétáltunk rajtuk, végül ügettünk. És annyira élvezte, mint még semmit eddig :)

Az ötödik, hatodik kör után már tudta hol kell fordulnia, és nagyon tetszett neki a helyzet. :) Holnap ha lesz idő, kipróbálom 5 rúddal.

Van róla egy kicsit ferde és kicsit zajos videó, de a mienk :-P

A kezem, a lábam, a testtartásom, amblokk nem jó, lévén még abszolúte kezdő vagyok, de nagyon nagyon lelkes :) Így gyakorlott lovasoknak csak saját felelősségre ajánlom a megtekintését :)

Olvasd tovább

Az első tereplovaglás

Ma volt életem első tereplovaglása. Hollókőn volt ma szüreti mulatság, és a Toldi Lovasudvar lovacskái is részt vettek rajta. 

Szandrával és Nikivel együtt vittünk át három pacit a felvonulásra. Induláskor még picit izgultam, de a csajok nagyon jó fejek voltak, figyeltek rám, és aki az én pacim volt - Előd - nagyon megbízható, tapasztalt lovacska. 

Indulás előtt

Kevés lenne minden egyes karakter, amit ide pötyögnék arról, hogy milyen érzés is volt lovagolni karámon kívül. 

Ezt meg kell tapasztalni, át kell élni.
Az az érzés leírhatatlan, amikor a gyönyörű tájon szívja be az ember a friss levegőt, a szeme be se telik a tágas, őszi tájképpel itt a hegyek között, és az, hogy ülök egy ló hátán és onnan szemlélem a vidéket... komolyan, ezt nem is tudom leírni megfelelően. Még mindig a hatása alatt vagyok a történteknek. :)

 Megérkeztünk Hollókőre

Lépésben és ügetésben haladtunk csak, sajnáltam is a lányokat, hogy visszafogom őket, sajnos nekem még nem elég biztos az ülésem a vágtához - nem is gyakoroltam még eleget - , így nem mertem / mertük bevállalni. 

Mégis, pár szóval ha jellemeznem kellene a tegnapi napot: fantasztikus, leírhatatlan, csodálatos, izgalmas! :)

Ezek után a karám munka kifejezetten egyhangú lesz, na de, lebeg a cél a szemem előtt, hogy mihamarabb javítok az üléstechnikámon és megtanulok vágtázni, annál hamarabb mehetek ki újra, meg újra terepezni :)

Sajnos, mire a saját lovacskámmal mehetek, az még odébb van, mivel nem szokott a terephez, és én is rutintalan vagyok még. De úgy gondolom ha kellő rutinom lesz, elkezdhetem szoktatni a tereplovagláshoz őt is. Mert ez az érzés vele lesz teljes :)

Olvasd tovább

Hamupipőke visszatér a legelőre

Végre eljött egy olyan hétvége, amikor nem esett az eső. Hetek óta az első ilyen szombat, így remek alkalom nyílt rá, hogy lovacskámmal foglalkozzak. Az elmúlt 2 hétben a sok eső miatt nem tudtunk dolgozni, de 2 naponta meglátogattam egy répa, alma, vagy banános nasi erejéig. Aztán, hogy szép lett az idő, szerdán a pacikákkal együtt az enyém is kiballagott a legelőre. Ott is meg szoktam látogatni, ám egyedül nem mertem visszahozni onnan (eddig a napig), mert főúton kell végigbaktatni, tele ugató kutyákkal, és autós forgalommal. 

Úgyhogy megbeszéltük ma barátnőmmel, hogy együtt behozzuk és akkor foglalkozhatok vele a karámban. 

Kimentünk érte a legelőre, szerencsére nem kellett kergetni :-P, szépen odaengedett magához és még csak nasi se volt nálam ;)

Amikor baktattunk hazafele, akkor vettük észre, hogy megint nincs meg a jobb lábán a patkó. Ez az a lába, amiről a múltkori lovaglásnál is leesett a "cipője". Azóta persze vissza lett ütve, de úgy látszik a lovam Hamupipőkének képzeli magát, és várja a herceget fehér - azaz szürke - ló képében, aki majd visszahozza neki a patkót. Lehet szólni kéne Pedrónak.. :-P (Amúgy nem is értem mit vár, ott van a pocakban a csikó egy igencsak impozáns megjelenésű csődőrtől, egy-két napos kaland volt csupán és még csak a vacsit se kell elé tennie, vagy elviselnie a horkolását, -amennyiben a lovak horkolnak egyáltalán - :-D )

Visszatérve a csikóra, most tartunk az 5. hónapban lassan, és már szépen terebélyesedik a kisasszony és szerintem már nem csak a sok-sok fű és széna az oka ;) Kezdek izgulni, pedig messze még az április.

Szóval barátnőm segített bevezetni a lovacskámat, semmi extra nem történt útközben, úgyhogy szöget ütött a fejembe, hogy lehet vissza is hozom a munka végén de már megpróbálom egyedül. 

Bevittük a pacit a lovasudvarba, barátnőm ment a dolgára, mi meg ottmaradtunk kettecskén. Felnyergeltem, szépen lassan, mert hát nála mindent lassan kell csinálni és akkor nyugodtan tűri a felszerszámozást, egyébként nem könnyíti meg a dolgom. 

Ebben is sokat fejlődtünk ám, mert amikor megvettem tavaly októberben, lekefélni se lehetett, mert mocorgott össze vissza, borzasztó idegesítő volt, nyergelésnél meg csípett amikor húztam a hevederen. Azóta persze megismertem, és rájöttem, hogy minden eszközt meg kell neki mutatni és beszélni hozzá, mit mikor csinálok. A hevederre vettem bárányszőrt, azóta semmi baja vele. Az ín és bokavédők voltak most újak számára, de meglepően gyorsan megértette hogy mit szeretnék és némi enyhe ellenkezést leszámítva simán vette az akadályt. Büszke voltam rá is, magamra is :) Úgy érzem, kezd bízni bennem, - erre még kitérek bővebben -  hogy talán nem fogom megenni :-D

A futószárazást is szépen csinálta, végig figyelt rám, úgy láttam elengedett volt...  Egyszer akart bolonddá tenni, úgy döntött ő most megfordul másik irányba, de nem hagytam így megadta magát és szépen dolgoztunk tovább. Sajnos az érdemi lovaglás elmaradt, amit terveztem, mert fél patkóval nem akartam ráülni. De ez a kis futószárazás is javunkra válik úgy gondolom, csiszolódunk összefele, szép magyarosan mondva. 

Ma léptünk megint egyet előre, itt utalnék vissza a bizalmi kérdésre.. Eddig, ha a munka végén szabadságot kapott, -azaz nem volt megkötve szabadon legelészhetett amig száradt, - általában nem volt a közvetlen közelembe, elvolt magában. Most viszont amig olvastam ott állt végig mellettem és maximum 1-2 méterre távolodott el, mindig vissza vissza tért. A simogatást is sokkal jobban tűri mint annó, persze nála ez azért még kedv függő, akár a macskáknál :) De szerintem előbb utóbb rájön, hogy nem is olyan rossz az a simi dolog.

Mivel ilyen kis cukorfalat volt, el is döntöttem, hogy visszaviszem a legelőre, neki is jobb a többiekkel, széna helyett a fű szintén finibb, na meg ki akartam próbálni őt is, magamat is, hogyan is boldogulunk egymással.

Mindig figyelem Szandrát meg Mátét hogyan bánnak a lovakkal, mikor mit hogyan csinálnak, így  tanulva tőlük, hoztam egy vezetőszárat, amin erős a karabíner, átvetettem a paci nyakán a kötelet, átfűztem a kötőfék karikáján, majd rácsatoltam a karabínert is,  és rövidre fogva a lovat elindultunk kifelé. Elővettem a legnyugalmasabb lelki állapotomat, - holott cidriztem picit -  próbáltam bízni magamban és a lóban is hogy nem lesz semmi baj. Pedig voltak ugató kutyák, biciklis, traktor, személygépkocsi, pocsolya... De ezek ellenére semmi baj nem lett, szépen magabiztosan kisétáltunk a legelőig. -Azért bevallom, fellélegeztem amikor kiengedtem a legelőre és visszaüzemeltem a villanypásztort. Igen, kiértünk, benn van a területen, yuppi! ) - 

És, itt történt valami, ami bár jelentéktelennek tűnik, engem nagyon elvarázsolt. 

Az összes lovacska a legelő túlsó felén volt, nem is lehetett őket látni a bokroktól. Beengedtem a területre Marilynt, ő elügetett és nyerített egyet. Rá pár másodpercre az összes paci elindult felé vágtatva, és olyan de olyan szépek voltak, ahogy megjelentek a látómezőben. Természetfilmbe illő jelenet volt. Csak álltam ott és néztem őket, annyira megható volt, ahogy fogadták őt mindannyian. Lehet, csak nekem olyan nagy dolog ez, de ez a kép örökre beégett a szívembe. Mindig megállapítom, hogy csodás lények a lovak, és nagyon nagyon szerencsés vagyok, hogy még - remélem - idejében megismertem a lovazást és van lehetőségem saját lovat tartani és ha meglesz a kis csikó, akkor nevelni is. 

Sok dologért lehetek hálás az életemben, szerencsés vagyok, de a lovaglás miatt kifejezetten ezt gondolom. Mindig is éreztem, kicsi gyerekként is, hogy nekem nem a városban van a helyem, hanem vidéken. Amikor 6 éve ide költöztünk Budapestről, éreztem, hogy jó lesz ez. És ahogy telnek az évek, egyre inkább azt érzem, hogy igen, én most már itthon vagyok, és ehhez a lovak is nagy érzelmi adagot tettek hozzá. :)

*A fenti kép Walt Disney - Cinderella c. meséjéből lett véve, nem saját. 

Olvasd tovább

Összhang

Azt hittem rosszabb napjaimon, hogy ez a bejegyzés sosem fog megszületni. Na nem azért, mert nem hittem abban, amit megtanulhatok, hanem mert tényleg egy elég nehéz természetű lóval kezdtem a "lovas pályafutásom". Valljuk be, kezdő lovas, "agyas" lóval nem a legjobb kombináció. Sokat szomorkodtam egy időben, hogy mi sosem leszünk összhangban, sosem lesz kedves, bújós, paci - utóbbit még el is tudnám fogadni, nem egyformák a lovak sem, ahogy az emberek sem, - és néha megfordult a fejemben, igen, hogy lehet el kéne adni olyan gazdának, aki megfelelően tudna vele foglalkozni, mert már már magamban kerestem a hibát - ami egyébként így is van, mert ha egy ló nem jól kezelhető, akkor az a nemfoglalkozás, ill. a lovas hibája, úgy gondolom -. 

Szóval sokszor nem voltam felhőtlenül boldog lótulajdonos. 

Nyáron, június végén, július elején másfél hétig minden nap tudtunk dolgozni, amíg a lányom a nagymamánál nyaralt, és már-már elindult köztünk valami.. Ha néha nehezen is, de már tudtunk együtt dolgozni. Aztán jött a törés, és összességében 6 hétig! nem tudtam Marilynnel foglalkozni. Bántott a dolog, és dühös voltam, mert ennek voltak jelei is.. Nem engedte magát megfogni, mint ahogy az elején sem - ugye már magától odajött ha meglátott az utóbbi hetekben, nem kellett hajkurászni - , amikor nyergeltem undok volt, és munka közben nem figyelt rám. Azt kell mondjam, meg is érdemeltem,  maximálisan, hogy így viselkedjen. A múlt héten, hogy elkezdődött a suli, már újra lett időm a pacimra, elkezdtük újraépíteni, amit elrontottam. Futószáras munkával kezdtük, mert a kisasszonyban dúlt az energia, ilyenkor nem tanácsos könnyű munkára fogni nyereg alatt :)

Vasárnap már a futószár után kicsit rá is ültem, nyugodt volt, figyelt, így úgy döntöttem, hogy ma telibe lovagolok egyet. Az idő szép volt, visszajött a meleg is, pont lovagló idő volt. 

Mentem be hozzá, megvárt, könnyen kivezethető volt... nyergelésnél is nyugodtan állt, sőt, még az ínvédőket is simán, minden toporgás nélkül tudtam rátenni. Patáit szépen feladta.

Bementünk a nagy karámba, elkezdtünk bemelegíteni. Szépen követte az "utasításokat" azaz reagált a szár és csizmasegítségekre. 

Aztán elkezdtünk ügetni, tettünk 5  nagy kört folyamatosan. Pici jelek is elegek voltak, nem állt meg egyszer sem. Aztán bevittem középre és a 8-asokat kezdtük lovagolni. Életemben először próbáltam  ezt meg Marilynnel Szandra tanácsára, hogy hajlítsam a lovat, elengedettebb lesz, ez a gyakorlat jó erre. Először csak lépésben megmutattam, mit szeretnék, majd ügetésben csináltunk 6 nyolcast,  és egyszer sem állt meg.. Aztán a nyolcasok közben... valahogy eggyé váltunk, éreztem minden mozzanatát, a fülei hátul, csak rám figyelt, éreztem, hogy támaszkodik és hogy nem feszült, ideges, mint általában munka közben, és hogy ő is akarja. Valahogy, csak ő meg én voltunk és azt vettem észre, hogy én fáradok el, és nem az ő kedve hagy alább.. Tökéletesen összhangban voltunk. Fantasztikus érzés volt! :)

Amikor olvasgattam, hogy "eggyé kell válni a lóval, együtt szuszogni vele", kicsit olyan szirupos, lovas élménynek hittem, már már túlspilázott dolognak.. De ma.. Ma belekóstoltam, hogy mi is ez, hogy létezik, hogy igen, köztünk is meg lehet ez a csodálatos dolog, amit csak és kizárólag az érez, aki szívvel lovagol :) (Márpedig szívem hatalmas van, rutinom kevesebb, de majd csak utol érem magam)

Mentünk még a nyolcasok után pár kört ügetve, de sajnos leesett Marilyn jobb lábáról a patkó, így leszálltam róla, nehogy megsérüljön a lába. Így kell hirtelen véget vetni az eufóriának... (legalább is egy időre, mert utána még órákkal később is vigyorogtam, sőt, ahogy írom ezt a bejegyzést, még most is vigyorgok :)

Olvasd tovább

Rajtengedély vizsgán jártam, de nem én vizsgáztam ;)

A hétvégén részt vettem a barátnőimmel egy rajtengedély vizsgán, Somoskőújfalun. Na nem én vizsgáztam, hanem Szandra :) Niki, Csilla meg én pusztán lelki támaszként voltunk jelen, plusz kiváncsiságból. hogy hogyan is zajlik egy ilyen vizsga ;)

A vizsga 3 részből állt:

- elméleti vizsga

- díjlovas elemek, a lovaglás alap elemeinek végrehajtása

- díjugratás

Részemről a legnehezebbnek a második szakaszt érzem, mert már ehhez a teljesítményhez kell egy biztos rutin a nyeregben, valamint összhangban kell lenni a lóval, hiszen akivel együtt kell dolgozni, egy érző lény, nem egy élettelen focilabda vagy autó. Ha a pacinak nincs jó napja, vagy a lovas túl izgulja, ami átragad a lóra, máris nehezebb kezelni az állatot, és még számtalan tényező van. ami bonyolíthatja a helyzetet. Na meg, ugye a feladatok, azok között is van olyan, ami már nem a sima "ellötyögök" a ló hátán című játék... Sokféle feladat volt, azt váltogatták a csoportok között.  A **vágtába kengyelből lábat ki**, meg az **eleje körüli fordulat** nálam kiverte a biztosítékot. :) Mire én ezt megtanulom... Pedróval szívesen neki mennék egy ilyen vizsgának, vele úgy érzem megfelelő edzéssel és kitartással meg tudnám csinálni.. kár, hogy idős már szegénykém... a saját lovacskámmal se lenne pite, de az már világszámnak számítana.. bár mondjuk, okos és értelmes kancám van, de nehéz eset, és én se vagyok még elég magas szinten... kvázi, az alapok alját szagolgatom :D

Nagyon érdekes és eseménydús nap volt. És tanulságos is.. tanulságos, hogy mennyire nagyon nagyon messze vagyok én még ettől. Persze verseny babérokra nem vágyom, de jó lenne ezeket a kért vizsgafeladatokat megtanulni, és végre hajtani, hogy legalább kapjak egy visszajelzést a tudásomról. 

Na meg szuper lenne, ha Merilynnel egyszer én is ennyire összhangban lennék, mint itt a vizsgán a lovasok a lovukkal.. (már aki, mert azért ez nem mindenkinél volt meg)

Nagyon drukkoltunk Szandrának, sokat készült rá, és meg is lett az eredménye! :)

A paci, akivel a vizsgát letette, az edzője lovacskája, egy csodaszép német sportló kanca, Vokál. Nagyon jó összhangban dolgoztak, nem lepődnék meg, ha a lovacska majd egyszer Szandránál kötne ki a végén, mert jók voltak együtt. ;)

Képet csak egyet teszek ki, mivel a barátnőmet nem kérdeztem meg róla, így egy személyiségi jogokat nem sértő, de azért az eseménnyel azonosítható képet illesztek be ide, már csak az emlék kedvéért is ;)

Még egyszer GRATULÁLOK nekik! :)

Olvasd tovább

Fedeztetés

Nagy dolgok vannak készülőben, befedeztettünk pár kancát, köztük Marilynt is :)

Fedező mén, (remélem) leendő apuka:

4635 Bűvölő Íjász kisbéri félvér fedező mén.

Született: 2002.03.10. 

Apa: 3446 Bűvölő Intő 

Anya:1532 Maxim XIII Millió

Anyai apa: 2061 Maxim XI-1

Decemberben már szerintem tudni fogjuk, hogy mi a helyzet. ;)

Olvasd tovább

Lovas intelmek: 1. Hogyan bénázz a lovad körül - II.

Nos, folytassuk ott, ahol abbahagytam az előző posztot :)

Szóval, ha sikerült a pacinkat kivezetni a karámból és kikötni megfelelően, akkor jöhet a felszerszámozás előtti művelet, a lecsutakolás, lepucolás.

(A lovak letisztogatása nem csak higiéniai dolog, tulajdonképpen ha nem eszméletlenül koszosak, akkor semmi jelentősége a tisztaságnak. Inkább a nyergeléshez, munkára való felkészítéshez és a lovunkkal való személyes kapcsolat elmélyítéséhez van köze.)

Fogjuk magunkat és odaballagunk a ládához, amiben az eszközöket tartjuk. A lovam ilyenkor már fura fejjel néz rám és méreget, hogy mit is akarok. Megfogom a sárvakarót, gyökérkefét, szőrkefét és elindulok a pacimhoz. Aha... most jön a java.. a pacim táncikálni kezd, vajmi kevés esélyt adva arra, hogy hozzáérintsem a kefét. Hiába nyávogok a feje mellett, hogy "hééé, áll a paci", vagy hogy "maradj már pacikáááám, nem bántalaaaaak", úgy tűnik még idegesebb ettől a hangtól. 

(Pár ilyen eset után rájöttem, hogy ha a tisztitás megkezdése előtt, megmutatom a kefét a pacimnak, akkor megszagolja és sokkal nyugodtabban viseli a műveletet. Érdemes ezt más lovaknál is megpróbálni)

Rohangálok körülötte, mint a félőrült, néha sikerül hozzá érinteni a kefét és talán le tudok húzni egy porcsíkot.. Nem adja könnyen magát.. Ha nem vagyok elég gyors, a feneke mögé kerülök, ami nem túl vidám, ha számításba vesszük hogy bármikor belém rúghat, ha akar.. ilyenkor kellenek a macska reflexek (amik nekem nincsenek :-P )

(Akármennyire is bízunk a lovunkban, soha ne álljunk mögé, maradjunk rúgási zónán kívül, mert nagyon veszélyes!)

Kb 20 percembe telik, mire körbe-körbe rohangálva a lovam körül sikerül az EGYIK eszközzel lepucolni.. banyek, maradt még 2... és a pata kikaparásáról még nem is tettem említést, de szerintem ebben a helyzetben ez egy életveszélyes manőver lenne :) Tehát, ősszegezve, az egész művelet, ha nagyon alaposak vagyunk nem több 15 percnél, lehetne nyergelni.. Ez esetben, egy eszköz volt 20 perc, még van kétféle kefe, az még plusz 40 perc.. azaz 1 óra mire lepucolom a lovam.. valljuk be ez nem valami meggyőző. Próbálkozom répával, hátha rájön, hogy kefélésért répa jár.. -  hm.. ez kicsit félreérthető lett, na de lovas körökben senki nem érti másképp, mint ahogy gondolom :D -  De a ló elég fifikás, a répát megeszi, a kefe elől eltáncol... és én csak állok mint egy birka, hogy most mi legyen.. persze kapom a tanácsot hogy kiabáljak rá, de nem merek, félek, hogy megbántom... hiszen lelke van... persze nekem is és már eléggé el vagyok kenődve... és mintha csak megérezné, hirtelen megáll és engedi a tisztitást. Hurrrrááá!! SIkerült! Áááááááá!! Basszus, de fáááááj! Nem, nem az élet, hanem hogy rálépett a lábamra, méghozzá a patkolt patájával, az én icipici lábamra... Ez térden aluli manőver volt.. A körmöm tuti olyan lesz, mint egy kifestő könyv, Őpacisága pedig vigyorogva veszi tudomásul, hogy most nem biztos, hogy alaposan le lesz pucolgatva.

(Soha ne hagyjuk, hogy a lovunk döntse el, mikor mit csinálunk, vagy épp nem csinálunk vele. Ha nehéz is, végig kell vinni az akaratunkat, ha sok időbe telik, akkor is.  Mert különben mindig az lesz, amit ő akar. Ő egy 500 kg-os állat, ha nem tudjuk megmutatni neki, hogy mi vagyunk felette a hierarchikus piramisban, akkor bizony nem sok esélyünk van)

Na de engem sem faragtak ám pillecukorból, nem hagyom magam, csak azért is lepucolom!

Olvasd tovább

Lovas intelmek: 1. Hogyan bénázz a lovad körül I.

Indítok egy viccesre vett "kézikönyvet", hátha más okul belőle :D

Ezek az esetek konkrétan az én lovammal estek meg, így testközeli, személyes tapasztalatok :)

A sorok közt írok majd megoldásokat is a hülye helyzetekre, amiket megtanultam már. 

1. FEJEZET - Hogyan ne bénázz a lovad körül - I. rész

Először is, végy egy kissé hisztis kancát aki folyamatosan próbálgatja a veled való kommunikációs határokat. Nyilván nincs benne rosszindulat, de a zsiványság a lovaknál is garantált, nála meg főleg.

Ugye mi az első lépés, ki kell hozni a karámból, mert hát le kellene tisztogatni, és ha már úgyis kinn van, egy kis munka sem ártana. Na de csak mindent sorjában...

Szóval a szádon széles mosollyal, az egyik kezedben vezetőszárral, a másikban pár darab répával elindulsz a lovadért. Bár a kezed tele van és a nagy sárban alig botorkálsz, élvezed a helyzetet. Szólítgatod a lovadat, le se vagy tojva... néha rád néz, amolyan "jéé te megint itt vagy, mit keresel itt, úgyse megyek veled, de kérem a répát hehe" arckifejezéssel. De te rendületlenül mész felé és szólítgatod, valahogy így: "Gyere szépen, nézd mi van nálam, rééépaaaa, naaaaa, gyereeeeee!

Ami meg közben így hangzana : (fenébe már, vonszold már ide magad, zsibbad a kezem a répáktól, ne kelljen átbotorkálnom az egész legelőn).

Nagy nehezen közel enged magához a lovad, nyújtod neki a répát, majd mikor elveszi és te megfognád, egy jól irányzott manőverrel, amit a vadászgép pilóták is megirigyelnének, a lovad elrántja a fejét, majd arrébb sétál. Kezdheted elölről... megint közelebb mész, répa odaad,  - te továbbra is lassú vagy - mert megint jön a kitérő manőver. Ezzel elvagytok egy darabig, amíg már elfogy a répa. Innentől a lovad rád se bagózik, kezdődik a cselezés, mert hát az ember ugye intelligensebb - legalábbis azt hiszi - akkor miért ne tudná megfogni azt a jószágot. Jönnek a vonyító hangvételű "gyere pacikááááám, meg a "nem bántalak djágáááám" szövegek. Ló megáll, - szerintem ettől a hanglejtéstől totál kiakadt és ledermedt - és pont van annyi időd hogy rácsimpaszkodj a kötőfékre. Hurrá, megvan! (Tipp: amikor a répát adjuk a pacinak, egyik kezünkben legyen a répa, másikkal meg már fogjuk is meg a kötőféket, amig a ló rágcsálja a falatot. A vezetőszár legyen a nyakunkban vagy fogjuk a bal kezünkbe, amivel a kötőféket is megfogjuk, hogy azonnal rá lehessen csatolni.)

Na akkor most már minden sinen van, lehet őt kivinni. Sima ügy.. Vezetőszárat rá a kötőfékre és indulás. Mondod: in-du- lááááás! A ló odaragadt.. sehova, semerre nem mozdul. Oké, kis körre veszed, ahogy tanultad, végre elindul. Majd megáll... Megint kis körre veszed, elindul.. megáll.. gyakorlatilag, ha nem elég rutinos az ember, amolyan spirális vonalban tud a lóval haladni ami valljuk be, nem túl kényelmes... (Tipp: amennyiben a paci nem akar megindulni, a vezetőszárral finoman legyintsük meg a vállát és elindul (fájdalmat ne okozzunk, nem kell szétverni a lovat) )

Ha sikerült végre kivezetni a karámból, akkor vigyük el a legközelebbi "kikötőig" és kössük ki a lovunkat.

Olvasd tovább

Tanügetés, könnyített ügetés

Tanügetés:

Sok szakkönyvben, (pontosabban eddig kettőben) amit olvastam, azt írják, hogy a lovas a tanügetéssel kezdje meg lovas tanulmányait.  - így utólag, már azt kell mondjam, hogy szerintem ez qrva nehéz egy kezdőnek -. 

A tanügetés a vágtázás alapja, lényege, hogy a nyeregben a lovas leszorítsa a fenekét, és a ló minden lépésére húzza meg a csípőjét. 

A helyes ülést lent ecsetelem bővebben a könnyített ügetésnél, itt ugyan az a helyzet. 

Leírva, nem tűnik bonyolultnak, ám a gyakorlatban igencsak megkívánja ez a mozdulatsor az izommunkát. 

Szandrával elkezdtük ma futószáron gyakorolni, és azt kell mondjam, nálam már csak a tengeri uborka puhányabb :D Pár ütemet sikerült elkapnom, de azt tegyük hozzá, hogy kapaszkodtam a nyereg kápájába hátul és elöl is, hogy le tudjam magam szorítani a nyeregbe. A ló ahogy üget, ha nincs meg még a biztos ülés, bizony pattog az ember.. tanügetésben ez még kellemetlenebbnek hat, így amikor már elfáradtam, átváltottam könnyített ügetésre, hogy ne üssem szét szegény Pedró hátát. Ez a mozdulatsor egyébként pont az, amit gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni kell. 

Vannak rá itthoni, földről végezhető gyakorlatok, hogy pl. az asztalon lévő könyvet a csípőnkkel megtolhatjuk, vagy egy jóga labdára ülve lehet gyakorolni, de nyilván ez maximum a mozdulat gyakorlására elég, mert lovon ez teljesen más :)

Könnyített ügetés:

A könnyített ügetés pont azt hivatott szolgálni, hogy a ló minden második lépésére kiemelkedünk a nyeregből, ezzel segítve az állatnak,  hogy ne terheljük meg a hátát a súlyunkkal, illetve ne pattogjunk rajta. 

Amikor októberben elkezdtem gyakorolni, nem tűnt könnyűnek, ám mióta a tanügetést is elkezdtem tanulni, változott a véleményem.

A könnyített ügetésnél (és amúgy is a lovon) a lovas egyenes háttal, laza csípővel ül, sarkai egyenes vonalban vannak a vállával egy képzeletbeli függőleges vonal mentén. Lábát a kengyelben a talp első párnácskáin tartja, sarkát lenyomja, lábfeje párhuzamos a ló oldalával. Ez a lovasnak nem túl kényelmes, de tanulható, megszokható. :)

A ló ahogy jármódot vált lépésből ügetésbe, a lovas minden második ütemre kiemelkedik a nyeregből, majd puhán visszaereszkedik, lábai fixen (kellene) maradnak, csak deréktől felfelé (kellene) emelkedik, felső teste egyenes marad, nem dől előre. 

Amiket itt leírtam a helyes tartásról, alap a lovaglásban, persze kezdőként nagyon nehéz kivitelezni, sok mindenre kell figyelni :) Nekem sem megy még pár dolog összehangolása, kicsit az autóvezetéshez hasonlítanám, amikor az ember kimegy a forgalomba és figyelnie kell a kuplungra, sebváltóra, indexre, a forgalomra, miegymás :) 

Azt már nem is mondom, hogy még mennyi mindenre kell odafigyelni, azt majd leírom másik bejegyzésben :)

Összegezve: Tankönyvek szerint kezdjük a tanügetéssel, majd a könnyített ügetéssel. Nos, én mint abszolúte kezdő lovas azt kell mondjam, hogy amig a könnyített ügetésnél nem érezte meg a lovas a ló mozgását és nem szerez némi kondit magának, a tanügetés halál :D Aztán lehet én vagyok csak ennyire puhány, de ahogy látom meg most már tapasztalom, a könnyített ügetés egyszerűbb egy kezdőnek. 

Olvasd tovább

Kincsem - A film

Ma elmentünk a barátnőimmel megnézni a Kincsem c magyar kalandfilmet, mely a valaha élt leghíresebb Magyar kancáról szólt. Ahogy a külföldiek nevezik a Hungarian Wonder, nálunk Csodakanca néven fut :) Meghiszem azt, 54 versenyen indult, mindet megnyerte :) Fantasztikus teljesítmény a mai napig. Ebből az alapkoncepcióból indul ki Herendi Gábor filmje is. Sokan a premier napján már lehúzták a filmet, de ennek ellenére én nagyon kiváncsian vártam. 

A film megnézése után határozottan állíthatom, hogy NAGYON JÓ film, nekem tetszett és megnézném még vagy 100x. A szereplők nagyon jól hozzák a rájuk szabott figurát, a történet kellemes, kellően romantikus, drámai, akciódús és humoros. És lovak is vannak benne, szép tájak, érdekes történelmi háttér, a jelmezek és a díszlet is nagyon ott van. Egy szóval, fantasztikus filmet alkottak szerintem. 

Én nem vártam dokumentum filmet Kincsem életéről, szerintem egy ló pályafutását nem is lehetne egy mozifilmben élvezhetően megfilmesíteni, arra ott vannak a dokumentum csatornák. 

Én egy kaland filmet vártam, és azt is kaptam, és szerintem ha valaki így nézi meg a filmet, tuti nem fog csalódni. Nagy Ervin pedig...... nos, aki szereti az urat, az sem fog csalódni ;)

Olvasd tovább

Lepottyantam

Ma átestem a lovas tűzkeresztségen, leestem a lovamról. 

Az úgy volt, hogy lementem reggel attól a gondolattól vezérelve, hogy felülök  a lovamra és gyakorolom az ügetést a körkarámban. Na még mit nem... :D

Felnyergeltem a pacim, felültem és elkezdtünk bemelegíteni. Mentünk vagy 15 kört, majd ügetni kezdtem.. jól is ment... egy darabig.. kb addig, míg Marilyn meg nem látott egy macskát a széna bálák mellett. Első alkalommal észrevettem és tovább hajtottam a lovat, majd jobbnak láttam, ha csak lépünk amig a cica el nem megy. Hiba volt. Marilyn észrevette a macskát, megugrott oldalra, - ezt még kivédtem, nyeregben maradtam - majd hirtelen beugrott vágtába - na és itt akkor lepottyantam. Próbáltam úgy esni, hogy hanyatt és a ló mellé, a fejemre figyeltem, amennyire lehetett hogy ne verjem be, de szerintem fejnehéz vagyok, mert sikerült bevernem a tarkóm a földbe.. :-/

Kicsit bezizgett a fejem, de felálltam és visszaültem a lovamra, léptem még vele 5-6 kört majd "leparkoltam" vele. 

A fejem kicsit fájt, de semmi komoly bajom nem esett. Persze kobak nem volt rajtam, - megjegyzem utálom a sapkákat és minden fejre kell tenni felszerelést. - de azt hiszem ezek után beszerzek egyet. 

Az eseményt persze meg kellett osztanom mindenkivel, akivel találkoztam, merthogy én erre büszke voltam ám, hogy leestem. :D A hülye... leesik és vigyorog, jellemző :D

Olvastam egy lovas cikkben, hogy aki sosem esett még le lóról, az nem is igazi lovas.. Namármost, "lovaglótechnikailag" még messze vagyok a lovastól, de amig a széna illat és a ló szag keveredésétől megnyugszom, és örömmel tölt el egy szép esés a nyeregből, addig azt mondhatom, hogy lélekben már lassan igazi lovas vagyok :)

Az eset után még vettem Pedrón egy egy órás lovagló leckét, majd délután elmentünk Misivel meg Bogival a Hármas forrás felé sétálni egy nagyot. Délutánra kicsit megfájdult a fejem, így este már feküdtem és szerintem holnap is pihenek.. remélem azért nem lett semmi komolyabb sérülésem a fejembe, bár szerintem hülyébb már ettől sem leszek :D

Olvasd tovább

Vágtáztam! :D

Ez a poszt azért kerül külön bejegyzésre, mert nekem ez hatalmas élmény volt! :D
Ma lementem letisztogatni Marilynt, és amúgy is meg volt beszélve hogy lovagolok egyet Pedrón.
Mivel Szandra Edinával foglalkozott én a nagy karámban voltam Mátéval. Bemelegítettem a lovat, addig nem is került rá a futószár. Majd kicsit gyakoroltunk még ügetni kis körön, mire Máté úgy vélte, próbáljam meg egyedül az ügetést, önállóan. Megyegetett, kezdek ráérezni. Pont a jobb oldali egyenes szakaszból fordultam Pedróval, mire beugrott nekem vágtába :D Huh, először megijedtem, de aztán weeeeeeeeee, qrva jó volt! :D
Ha már így alakult, Mátéval elkezdtük direkt próbálgatni a vágtát, egyelőre csak úgy, hogy ő beállt az egyenes szakasz felére, és kérte, hogy vezessem neki a lovat, hogy meg tudja fogni.. az első 2 vágta még kicsit meredek volt, de amikor már kezdtem ráérezni az ízére... jaaaaj azt el sem lehet mondani. Ilyen dolgot le se lehet írni, mert ezt érezni kell! Igaza volt Szandrának, de amit mesélt az közelébe se ér az érzésnek, pedig elég élethűen festette le a dolgot :)
Full vigyorogva szálltam le a lóról, és nagyon nagyon büszke voltam magamra.. persze ez kis dolog, de nekem hatalmas előrelépés :)
Máténak meg hálás vagyok, hogy partner volt ebbe az egészbe és nem beszélt le a próbálkozásról :)
(A képen nem én vagyok, csak a dokumentáció kedvéért tettem be ;)

Olvasd tovább

Újra nyeregben

Megjött a március, és vele a lovagló órák. Sosem hittem volna, hogy az időjárás ennyire fog engem érdekelni a jövőben. De most állandóan azt lesem, hogy lesz e eső vagy nem, lehet e menni lovagolni, vagy nem. Tiszta gyagya vagyok már, állandóan az időképet bámulom :D

Ma szép idő volt és a talaj is megfelelő volt a lovardában így megbeszéltük, hogy hosszú idő után újra nyeregbe pattanok tanulni, futószáron. Pedrót nyergelték fel nekem, amit nem bántam, mert vele volt az első lovas élményem és Pedrónak különleges helye van a szívemben emiatt is, meg a jelleme miatt is. A saját pacim után ő a másik kedvencem :)

Meglepődve tapasztaltam hogy nem felejtettem szinte semmit abból, amit eddig tudtam, a könnyített ügetés meglepően könnyen ment, bár az ülésem még nem a legbiztosabb, ezt még bőven kell fejleszteni, de legalább nem fejlődtem visszafele.
Persze másnapra garantált volt az izomláz, de már korántsem annyira, mint az első lovas élmények alkalmával. Szerintem ez is azt jelenti hogy már nem görcsösen ülök a lovon, félve attól hogy lepottyanok és jön meg a lovas érzés... vagy egyszerűen csak nem mozogtam eleget :D :D :D

Olvasd tovább

Yuppi

Ma érintett meg a tavasz igazi szele, sütött a nap és kabát sem kellett, kifejezetten kellemes idő volt. Lementünk Misivel a lovasudvarba meglátogatni Marilynt. Ha már ott voltam, gondoltam kicsit felülök rá, régen nem ültem lovon. Misi segítségével fel tudtam ülni a pacimra a földről, azaz már nem kell a kerítésre álljak, Haladok.

A nyergelés már egész jól megy, de a kantározással még szenvedünk,Marilyn nem könnyíti meg a dolgomat. De ennek szánok majd egy külön bejegyzést.

Jaj, nagyon jó volt ráülni a kisasszonyra, még ha csak léptünk is, azt hiszem a kép, amit felteszek magáért beszél, ez a fej borzalmas, de az öröm őszinte volt :)

Gyere, gyere jó idő, folytatni akarom a tanulást :)

Olvasd tovább

Csak jön már a jó idő

Sajnos továbbra sem mondhatom, hogy tavaszodik, de legalább haladunk kifele a februárból. 

Most vagy hideg van, vagy esik az eső, szottyos minden. Így ha le is megyek a pacikámhoz, java részt csak kihozom kicsit, letisztogatom, meg csinálok róla pár képet. 

Úgyhogy ez a poszt most a képek jegyében telik majd, bár ha nem is ülhetek rá, nézegetni, időt tölteni is nagyon szeretek vele :)

A hétvégén elmegyünk a barátainkkal kicsit wellnesezni, így lementem elköszönni a paciktól pár napra. Itt az első képen balról jobbra: Dollár, Marilyn, Szikra :) 

Olvasd tovább

Marilyn divatozik

Már kezd elegem lenni a télből, megint esett a hó. Oké, tudom, hogy még csak február van, de már 2 hete nem tudok kezdeni a pacimmal semmit, mert terepre én még ugye nem tudok menni, a futószárat meg nem erőltetem, mivel minden havas, félek elesik a lovacskám ahogy körbe körbe szaladozik. 

Ha már hideg van, gondoltam leviszem a kapott lótakarót, felpróbálom a kisasszonyra. Nem vagyok benne biztos, hogy állandóan fogjuk használni, de azért ha már van, megnézem, hogy áll rajta, és egyáltalán, rá tudom e tenni. 

Úgyhogy levittem a takarót és - még magam is meglepődtem milyen könnyen - rátettem Marilynre. Szerintem jól áll neki, és talán, még jól is esett a drágámnak, eléggé vizes volt a szőre. Ha mást nem is, de kicsit felszívta a vizet róla. 

Na meg... ha már csajszi, akkor egy kis divatozás nem árt ;)

Jó lenne már ha jönne a tavasz, szeretnék haladni a lovagló órákkal... 

Olvasd tovább

Hull a hó és hózik

Ma reggelre havat mondtak. Oké. Lesz egy kis hó. 

Reggel szem kinyit, kávé lefőz, ember lánya felöltözik, ajtó kinyit.. Jesszus!

A kis hó nem kifejezés, rengeteg, és még mindig ömlött. Felmérve a helyzetet Misi nem ment dolgozni és Bogit se vittük suliba.Az utak nem voltak eltakarítva és gyakorlatilag lehetetlenség volt közlekedni. Gyorsan leugrottunk még kora reggel Pásztóra, mert a hétvégére kellett vásárolni, de nagyon siettünk vissza, mivel úgy gondoltuk, hogy 1-2 óra és nem lehet majd hazajönni. 

Úgy voltunk vele, hogy majd az itteni fogadóban ebédelünk, ha már így mindenki itthon maradt. Közben eszembe jutott, hogy lemegyek a fényképezőgépemmel és csinálok pár havazós képet a lovacskákkal. Közben Szandra is hazaért és együtt álltunk a lovak között a hóesésben, én fényképeztem és közben beszélgettünk. Szerintem szupi képek készültek, és azt kell mondjam, az amúgy is szép lovacskák a hóesésben még szebbek voltak. És jaaaj, nagyon élvezték a havat, futkároztak benne jobbra balra. Látszott rajtuk, hogy tetszik nekik :)

Alapvetően is imádok itt élni, de az ilyen napokon nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen szép élményekben van részem. Városban ilyet nem látni. De még hasonlót sem :)

Olvasd tovább

Karácsonyi csomagok

Mostanában a reggelek azzal telnek, hogy a fagyott talajnak köszönhetően tudunk futószáron mozogni, és néha rá is ülök Marilynre, de még csak óvatosan, lépegetve közlekedek a kisasszonnyal, mert nem elég biztos még az ülésem. 

A reggeli lovazások nem egyszerűek, nem megy a hőmérő -10 fok fölé a lábam és az ujjaim konkrétan le szoktak fagyni, de nem bánom :)

Ma december 21-e van, és szuper délelőttünk volt. Dollár és Vezér, a Toldi Lovasudvar két pacija volt segítségünkre, mikor is a falu egy részén karácsonyi csomagokat osztottunk szét. Szép pirosba öltöztek a lovacskák is, emelve ezzel az ünnepi hangulatot. Lovaskocsi még eddig nem volt bevetve a csomagok széthordásánál az elmúlt években, így ez elég különleges momentuma volt szerintem az ünnepi készülődésnek :) Számomra hatalmas élmény volt ezen részt venni, és köszönöm szépen utólag is, hogy részese lehettem :)

Egy kis összefoglaló videó a délelőttről:

Olvasd tovább

Marilyn szóra dolgozik

Egy hónap telt az az utolsó bejegyzésem óta.
Novemberben bejött a saras idő, egymást váltják a saras napok, lovagolni nem lehet. Én minden esetre amikor csak tudok, lejárok Marilynhez. Ha nem vészes a talaj, futószárazunk, de többnyire csak pucolgatom, beszélek hozzá, répát viszek neki.
Látványosan fejlődik, már ha hívom rám néz, és kis simiket is enged, de látom, hogy még nagyon hosszú út áll előttünk.

Ahogy eljött a december, megjöttek a fagyok is, kifejezetten hideg van reggelente. Be kell szerezzek egy melegebb csizmát, mert meg kell mondjam, hogy a reggeli -8 fokban való ácsorgás nem tesz jót az ember lábujjainak.
Kb így zajlanak a reggelek:

- 5:30-kor kelek, összekapom magam
- 6:30-kor kel a lányom, majd
- 7:20 irány a suli.
- 8:05-re visszaérek a pacimhoz, és kezdődik a "munka".

Kihozom őt, letisztogatom, már minden porcikáját érintem, hogy szokja. A hasa alatt nem igen szereti, de ez is hozzá tartozik a csutakoláshoz. Aztán ráteszem a futószárat és 45 perc munka következik. Ma jutottunk el oda, hogy szóra dolgozik a pacikám, nem csak csettintésre és kattogásra. Nagyon büszke vagyok ránk, íme egy felvétel. Bár felmerült azért bennem, hogy régebben nem e tanította ezt neki valaki, mert elég hamar ráérzett.

A hangomat utálom a felvételeken, de kénytelen voltam ehhez a bemutatóhoz beszélni :D
A pacimat kellően bemelegítettem a videó előtt, szóval nem egyből ügetéssel kezdtünk ;)

Olvasd tovább

Először a saját lovamon

Elérkezett a nagy nap, ma végre ráülhettem az én szépségemre.

Kicsit saras volt a talaj, ezért bementünk a lovak közé a karámba. Először Szandra lovagolt rajta, le kellett kicsit mozogni, mielőtt én, mint kezdő ráülök. Jaj nagyon izgatott voltam. 

Az igazat megvallva, kicsit meg is voltam szeppenve, mert fogalmam nem volt, hogyan fogok felszállni a lóra a földről. Szandra nagyon jól mutatott a lovamon, mondta is, hogy kényelmes a háta a magas marja miatt, még a végén megbánja, hogy eladta, mert temperamentumos egy paci. (nana, én már vissza nem adom! :) *szerk.)

Szandra leszállt, feltette Marilynre a futószárat és mondta, hogy üljek fel.. ajjaj... de hogy??

De aztán, mily' csodás az emberi szervezet, az adrenalintól volt szerintem, de fel tudtam szállni a lóra a földről.. én.. egyedül... juhuuuuuu! :D

Na most aztán tényleg izgatott lettem, ülök a saját lovamon. Isteni volt! Próbáltam ügetni is vele, de az még nem ment így nem erőltettem. Sétálgattam a pacimmal, és akkor eldőlt... míg élek én már lovazni fogok, kész, végem, megfertőzött. Végleg. Olyan ez,  mint amikor valaki szerelmes lesz, izgatott vagy, gombóc van a gyomrodban és arra vágysz, hogy még még még vele legyél.. Na ez a lovas lét, pontosan ilyen! Elmondhatatlan, leírhatatlan. 

Alig várom a tavaszt, a nyarat, hogy megtanuljak lovagolni és mehessek terepre is Szandráékkal, a saját lovam hátán.

Olvasd tovább

Esik.. mindig esik... de a kedvem töretlen

Sajnos egyre hűvösebb van és sokat esik az eső is. Így lovagolni tanulni a körkarámban most nem nagyon lehet. De lejárok gyakran Marilynhez, próbálom vele kialakítani a jó viszonyt. Érezhetően fejlődünk, már nem telik 10 percbe, amig megfogom, répa-motivációval egész szépen közel enged magához. Megbeszéltük Szandrával, hogy hétvégén ráülök, kipróbálom, milyen érzés a saját lovamon ülni. Előtte lemozgatjuk kicsit, hogy ne legyen túl "*tele" (*ez azt jelenti hogy a mozgás hiány miatt, a ló telve van energiával, mozgás készséggel, és hajlamos picit vadulni *a szerk.)

Amig nem lehet lovagolni, addig is fényképezgetem a kisasszonyt. Erről persze konkrét véleménye van, amit most meg is mutatok mindenkinek. Íme Marilyn véleménye a világról, és rólam:

Olvasd tovább